Századok – 1986
Folyóiratszemle - Razin V. I.–Ekonomova Je. Ju.: A „történelmi korszak” fogalmának kérdéséhez 1184/V–VI
1184 FOLYÓIRATSZEMLE Például a 16. sz. végén készített „Kazányi történet" azon rétegei, amelyek a 15. századi eseményekre, konkrétan III. Iván cár és a tatárok kapcsolatára vonatkoznak. Lurje szerint pl. a 19. századi nagy orosz történész, Szolovjov túlbecsülte ennek a forrásnak a bizonyító értékét. Többet foglalkozik szerzőnk a „Monda Mamaj vérfürdőjéről" c. elbeszéléssel, amely az 1380-as kulikovói csata körülményeinek, történetének egyik fontos forrása. A szovjet történészek már az 1950-es évek derekán rámutattak a monda pontatlanságaira. M. N. Tyihomirov pl. úgy értékelte, hogy egy többrétegű kompiláció a mű, és Szerpuhov herceg sugallatára készült, ezért is becsüli alá Dimitrij Donszkoj szerepét, gyávának tüntetve fel a moszkvai fejedelmet. L. A. Dmitrijev azt mutatta ki, hogy több változata van a mondának. A legújabb vonatkozó szovjet kutatási eredmények közül V. A. Kucskin megállapításaira utal cikkünk szerzője. Szerepelnek pl. a 1. sz. végi eseményeket leíró mondában az Andomszkij hercegek, holott ez a család az 1420-as években tűnt fel. Vagy pl. a Vlagyimirszkij székesegyházat olyan értelemben említi a vizsgált forrás, amilyen csak 1453, Konstantinápoly eleste után vált megalapozottá. Ugyancsak a keletkezési idő pontosítását, a monda forrásértékének reális behatárolását segíti elő az a körülmény, hogy Kucskin kimutatta: a moszkvai Kreml évszázaddal később épült részeit is emlegeti a „Mamaj vérfürdőjéről" szóló elbeszélés. A forrásokhoz való másik típusú kutatói viszonyulást azzal jellemzi röviden Lurje, hogy „miért is ne lenne hiteles?". Egy, a jogi gyakorlatból vett analógia felhasználásával fűzi tovább mondanivalóját. Nevezetesen, amíg nem bizonyított a vádlott bűnössége, addig nem hozható ítélet. Tehát amíg egy forrásról nem bizonyosodik be illetéktelensége, addig mérvadónak lehet tekinteni. Hasonlatát azzal finomítja, hogy a történeti források feldolgozása soráft a forrás nem peres fél, legfeljebb tanú. Ennek megfelelően hitelességét kell vizsgálni, tisztázni keletkezési körülményeit, szerzőjének kilétét, helyzetét, feltételezett szándékait. Példaként ezúttal Afanaszij Nyikityin tverji kereskedő „Utazás három tengeren" c. munkáját említi, mint a 15. századi indiai viszonyok megismerésének egyik forrását. Rámutat pl. a szultáni hadak létszámának túlbecsülésére, mint kritikával kezelendő adatra. Ugyanakkor úgy véli, hogy az orosz kereskedő feltehetően tárgyszerűen rögzítette az általa kapott információkat, legfeljebb forrásait nem kontrollálta megfelelően. Hasonlóan értékeli szerzőnk Avvakum protopópa „önéletrajz" c. müvének forrásértékét. A Nyikon patriarcha által üldözöttek túlzottan nagy számát emelve ki. Ilyen esetekben összehasonlító kritikai elemzésre van szükség, s ennek alapján kell értékelni az adott forrás bizonyító értékét. (Voproszi isztorii, 1985. 5. szám 61—68. I.) M. V. I. RA 7.1 N.—JE. JU. EKONOMO VA A „TÖRTÉNELMI KORSZAK" FOGALMÁNAK KÉRDÉSÉHEZ A gazdasági-társadalmi formációk és az ún. történelmi korszakok összefüggéseiről több mint két évtizede folyik polémia a szovjet szakemberek között. A kérdés jelentőségét — a használt fogalmak tisztázottságát, egyértelműségét — a történelmi folyamatok periodizálása, illetve az egyes események folyamatba ágyazása szempontjából hangsúlyozzák a szerzők. Előrebocsátják, hogy a polgári történetírásban a történeti korszak fogalmát illetően nincs egyértelműség, ami esetenként a tudományosság érvényesülését is megnehezíti. A történelem marxista, materialista értelmezése a történeti korszakokat a gazdasági-társadalmi formációk függvényében láttatja. Ennek megfelelően társadalmi természetének, lényegi specifikumainak feltárására koncentrál. A történeti korszakok eszerint átfedhetnek egy formációt, lehetnek azon belüli periódusok, illetve két formáció közötti átmenetet jelölhetnek. Különösen ez utóbbiakat tartják jelentősnek a szerzők. Bonyolultságuk miatt, mert vizsgálatuk során disztingválni kell a két formáció elemei között, fel kell tárni
