Századok – 1986

Történetirodalom - Csetri Elek: Kőrösi Csoma Sándor (Ism.: Trócsányi Zsolt) 1161/V–VI

1162 TÖRTÉNETI IRODALOM Kelet-kutatás és a keleti filológia körébe tartozik. A szerzőnek az adott helyzetben feladata csak az lehetett, hogy a szaktudományok eredményeit és ítéletét közvetítse és összefoglalja... Az előttünk fekvő könyv a tudomány és tudománynépszerűsítés kettős célkitűzését követi." Ehhez a funkciójához szorosan tartozik a másik : a morális, a nevelői. Az évtizedek óta pedagógiai gyakorlatot folytató Csetri Elek (hogy mi a súlya nevelői munkásságának, arról csak annyit: ő Magyarország történetének előadója a Babes-Bolyai Tudományegyetem egyetemes történeti tanszékén) kifejezetten jelzi is ezt a morális célt: a könyv „írója romániai magyar nemzetiségű historikusként szól a múltról, de mindig a jövő alakításának vágyával és tudatával, céljával és akarásával, önismeretünk elmélyítésének szándékával ír hőséről. Erőt adó hagyományt akar ápolni". Körösi Csorna Sándor élettörténete elsőrangúan alkalmas „erőt adó hagyomány ápolására". „Kemény élet" a háromszéki székely határőr fiának élete; otthon is, a kevéske földön. Enyeden is, ahol a diáknak járó cipóból, a kollégiumkert zöldségéből és gyümölcséből s a szolgadiáknak csurranó-cseppenő kevésből él meg, miközben még szemétlehordás közben is tanul; vakáció idején is, amikor mezei munkára szegődik el; nagydiák korában is, amikor (végül már a diákönkormányzat fejeként, széniorként) a külföldi tanulmányútra kuporgatja a pénzt, majd Göttinga felé tartva (Bécsben diáktársa, az ezerholdas középbirtokos Ujfalvy Sándor vendége; kényelmes ágy várja, de ő ott is a padlón alszik — nem jó elkényelmesedni), majd Göttingában, szegényes diákszálláson — s ráadásul becsapott, kifosztott szegényként. S aztán az indulás az ázsiai útra — szinte nevetségesen kevés pénzzel a zsebében. Mert mégis elindul. A „kemény élet", az önként vállalt aszkétikus szegénység (a volt enyedi szénior, immár külföldi akadémiát járt személy gazdag parókiákat kaphatna meg, már az enyedi professzorságot is emlegetik), ez a fajta lemondás nem jár együtt a földhözragadtsággal. Körösi Csorna Sándor kora magyarjainak legmodernebb álmát kergeti: az ősöket akarja megkeresni. Tudjuk: nem azokat találja meg. Más, a tibeti kultúra úttörő búvárlása s ennek tibeti szótárán és nyelvtanán át a világ számára hozzáférhetővé tétele tette azzá a világ számára, akivé lett. De hogyan lett az? Gyalogos világvándor, a létfenntartáshoz szükségeseket időnként alkalmi munkákkal (talán, óriási nyelvtudáas révén, tolmácsolással is) megkereső aszkéta. Szubjektív kitérő, de tán megengedhető: a recenzens előtt Kerouac „Úton"-ja azért vesztett némileg hiteléből, mert a beatnikek pápája egy-egy kudarc után vagy csak szorultságában egyszerűen sürgönyzött nagynénijének : küldjön pénzt az útiköltségre, mert haza akar utazni a „szabad kóborlásból". Ugyan kinek „sürgönyözhetett" Csorna? Még ha Magyarországról és Erdélyből kért is segítséget — az is mikorra jutott el hozzá? Egész élete (néhány, a munkára kényelmesebb feltételeket nyújtó kalkuttai év kivételével) a kétségbeejtően nehéz feltételek közt való helytállás eposza. S nem egyszerűen romantikus eposz — helytálló vagy elpusztuló hőssel. A termékeny élet eposza. Érthető, hogy Csetri könyve jó 2/3-át a tulajdonképpeni életrajz, a helytállás példája tölti ki. De az a Csetri, aki Csorna ifjúságáról írt könyvében odahozza a szorosan vett életrajz nagyon vékony ere köré a székely gyerek, majd enyedi és göttingai diák világát, most sem hagyja cserben olvasóját a jó tízezer kilométeres vándorút szakaszain. Az ismert vagy ismeretlen helynevek mellé történeti állapotrajz járul : ha Iránon át vándorol Csorna, megtudjuk, hogy ki (és hogyan) uralkodik ott, az út mely szakaszain fenyeget rablótámadás veszélye, mi az útvonal által érintett népek életmódja stb. Csorna maga nem vezetett ilyen útinaplót; Csetri mintegy ezt pótolja. Szakember számára néha feleslegesnek tűnőén — de ő kifejezetten a szélesebb olvasóközönségnek írta munkáját. Azon se csodálkozhatunk, ha Körösi Sándor munkásságát kb. 20 oldalon mutatja be és értékeli a könyv írója. Csetri nem tibetológus — de alaposan ismeri a hőse munkásságával kapcsolatos állásfoglalásokat, s nagy biztonsággal mozog köztük. Bővebben szól Csetri Körösi Csorna Sándor tevékenységének visszhangjáról kortársai közt s a halála óta eltelt majd másfél évszázadban. Itt megkapják helyüket itthoni „búcsúztatói", Eötvös József, Kemény Zsigmond, Toldy Ferenc emlékének olyan fenntartói, mint Duka Tivadar, munkásságának nagy nyelvész-értékelői (Schmidt József, Ligeti Lajos stb.) — de azok is, akik (különösen az utolsó évtizedek erdélyi magyar irodalma) elsősorban az Erdélyhez kötődés vonását húzták meg élesen Körösi Csorna Sándor portréjában. Mi hát Csetri Körösi Csoma Sándor-könyve? Élvezetes, jól (s alaposan) megírt ismeretterjesztő mű