Századok – 1986
Közlemények - Szaharov A. N.: Orosz–magyar szövetségi kapcsolatok a 9–11. században 111/I
A. N. Szaharov OROSZ—M AG Y AR SZÖVETSÉGI KAPCSOLATOK A 9—10. SZÁZADBAN A kora középkori orosz—magyar kapcsolatok történetének van egy pontja, amelyre mind ez ideig a kutatók nem figyeltek fel. A 9—10. századi, már hagyományosnak mondható, huzamosabb ideig tartó orosz—magyar katonai szövetség. Nem az a kérdés, hogy a Kijevi Rusz és Magyarország a 9—10. században köthetett-e egymással katonai szövetséget. Hanem az, hogy egy ilyen szerződés, ha a tények ebbe az irányba vezetnek, mennyire felelt meg a szomszédos országok hasonló társadalmi jelenségeinek, valamint a gondosan kidolgozott, tartalmát és formáját tekintve is körmönfont bizánci diplomáciának, amely a korafeudális barbár államok politikai „alma matere" volt. Le kell szögezni, hogy egy ilyen szövetség megfelelt a két fiatal államalakulat belpolitikai törekvéseinek. A 9. század végéről — mind orosz, mind magyar forrásokból — van tudomásunk az oroszok és a magyarok között fennálló korai diplomáciai kapcsolatokról. 898 tájékán a „Poveszty vremennih let" (Ősidők krónikája) arról tájékoztat, hogy „Vonultak a magyarok Kiev mellett a hegyen, amelyet ma ugornak neveznek. Megérkezvén a Dneprhez, megállottak sátraikkal, mert ügy vándorolgattak, mint im' a polivcik".1 Érdemes felfigyelni arra, hogy a népi legenda mennyire fontosnak tartotta, hogy beszámoljon a magyarok megérkezéséről a kijevi hegyekhez. Az évkönyv részben tükrözi is ennek a kiemelésnek az okát; a magyarok Kijev alatt szerveződtek csapatokba. Azaz katonai táborrá alakultak, mint ahogyan ezt később a nomád népek tették; a polovecek, a Kijevi Rusz ősi ellenségei. Ez pedig azt jelentette, hogy az orosz fővárost halálos veszély fenyegette: a magyarok támadása. Egyéb, a kijevi hegyekben lejátszódott események nyomait a krónika nem őrizte meg. Ez a tény önmagában is bizonyos információ-csökkenést mutat a korabeli Óorosz állam és a magyarok kapcsolatainak történetéről, amely tükröződik az évkönyvben is. Lehetséges, hogy az 1 „Poveszty vremennih let", torn. I. M.—L. 1950, 21. Ezek az adatok, mint ahogyan erre A. A. Sahmalov is rámutatott, a nyugati szlávok legősibb Írásbeli forrásaiból származnak. (Sahmatov A. A.: Poveszty vremennih let i jejo isztocsnyiki. TODRL, M—L. 19404, 82, 83, 91.) V. P. Susarin szerint ennek az orosz közleménynek a másik forrása: a krónikás korának népi hagyománya a magyarok történelméről. (Susarin V. P.: Russzko-vengerszkije otnosényija v IX v.—Mezsdunarodnije Szvjazi Roszii do XVII v. M, 1961. 173.)
