Századok – 1986

Történetirodalom - Mraz Gottfried: Prinz Eugen. Ein Leben im Bildern und Dokumenten (Ism.: Kállay István) 1146/V–VI

1147 TÖRTÉNETI IRODALOM hü alattvaló, ahogy Isten és a világ színe előtt jónak tartod. Vedd az igazság pajzsát és tedd, amit jónak találsz. . . kövesd Istenben boldogult tanítómestered, a halhatatlan Jenő tetteit!". Passauban a herceget némi csalódás várta: nem kapta meg a bátyja ezredét. így önkéntesként kellett hadba vonulnia, unokatestvére, bádeni Ludwig Wilhelm zászlóaljában. A régi lombardiai Odescalchi nemzetségből való XI. Ince pápa közvetítésével jött létre 1683-ban a lengyel Sobieski János és az osztrákok szövetsége, amelyhez a bajor választófejedelem, Max Emánuel is csatlakozott. A haderők egyesítése sokáig tartott, különösen az ostromlott Bécs város számára, ahol már a legnagyobb szükség uralkodott. A törökök futóárkai szabdalták a Burg előtti területet, ahol ma a Kunsthistorisches és a Naturhistorisches Muzeum és a parlament áll. Bécs felszabadításában Savoyai Jenő is részt vett; 1683. szeptember 12-én, a győzelem estéjén lépett életében először a városba. Bécs ostroma meghatározó volt a herceg életében: Lipót császár, mint a bajor választófejedelem kegyeltjére, felfigyelt rá, megkapta ezredesi ranggal és fizetéssel a korábbi Kuefstein-ezredet. Ezzel elindult a császári szolgálat ranglétráján, amelyen igen magasra jutott. A császár a háború folytatása mellett döntött, és célul tűzte ki Buda visszavételét (1684). A Lotharingiai Károly vezette seregek Pestet be is vették, de a megerősített Buda elleni roham sikertelen maradt. Savoyai Jenő ezért a csapatok rossz állapotát okolta; a köztük dúló sok betegséget, amely a harcerőt nagymértékben csökkentette. A herceg óvatos kritikát gyakorolt Károly felett, amiben bádeni unokatestvére is támogatta, aki ezúttal 8000 katonával vonult a hadjáratba. Az 1684. évi hadjárat tapasztalatai alapján került sor a következő évben Érsekújvár ostromára. Az ostrom alatt jött a hír: erős török haderő fenyegeti a már császári kézben levő Esztergomot. Lotharingiai Károly az ostrom folytatását gróf Caprarára bízta, maga pedig Savoyai Jenővel együtt Esztergom alá vonult. A törököt augusztus 16-án megverték, és Buda irányába vetették vissza. Ezzel Esztergomot felmentették, és Caprara augusztus 19-én rohammal bevette Érsekújvárt. A várost kirabolták, és az ott talált mintegy ezer törököt lemészárolták. 1686-ban ismét a császár sógora, Lotharingiai Károly vezette a hadsereget. Max Emanuel számára a bajor és egyes császári ezredekből külön hadtestet képeztek. Ez maga is mutatja a két hadvezér közötti rivalizálást és viszálykodást. Utolsó pillanatban egyeztek meg a közös célban: Buda elfoglalásában. A törökök június 29-i kitörési kísérlete után Ludwig őrgróf Savoyai Jenőt küldte egy svadron dragonyossal a csatába, akik a törököt a városba visszaűzték. A herceg alól kilőtték a lovát. Habár Lotharingiai Károly a további rohamokat nem tartotta tanácsosnak, augusztus 3-án Max Emánuel mégis erre adott parancsot. A rohamot a hősiesen küzdő törökök véresen visszaverték. Ennek során sebesült meg Savoyai Jenő a jobb karján (török nyílvessző lőtte át). A Buda visszavételét követő évben a nagyvezér a Haditanács elnökéhez intézett írásában békét ajánlott fel. Ezzel kapcsolatban Mraz felhívja a figyelmünket egy igen fontos körülményre: a bécsi udvar és a porta diplomáciai kapcsolatai Mária Terézia koráig a központi katonai főhatóságon keresztül folytak. Ez mutatja: a szultánnal kötött szerződések nem békék, hanem csak időleges fegyvernyugvások voltak, amelyeket valamelyik szerződő fél halálával meg kellett újítani. A császár nem fogadta el a kezdeményezést; 1687-ben megindult a hadjárat előkészítése, amelyet a hadvezérek viszálya és versengése kísért. A hadjáratban a császári csapatok Harsánynál nagy győzelmet arattak. Savoyai Jenő dragonyosaival a menekülő törököket üldözte, feldúlta táborukat és sáncaikat. A hagyomány szerint Szulejman pasa nagyvezér díszsátrát elfoglalta és átadta a választófejedelemnek. Különleges kitüntetésként ő vihette a győzelem hírét Bécsbe. Ezt követően a herceg visszatért a sereghez, és részt vett az erdélyi hegyvidék felszabaditásában. A háború sikerei megerősítették Lipót helyzetét a magyar királyságban. 1681-ben (a török háború kitörése előtt) még a rendek vitték keresztül követelésüket az országgyűlésen, 1687-ben már Lipóté volt a túlsúly. 1687. október 30-án vonult be felesége, Eleonora és a trónörökös József kíséretében Lipót a koronázó városba. A haditanács engedélyt adott Savoyai Jenőnek is, hogy Pozsonyba utazzon. Hogy az 1687. évi országgyűlésen valóban részt vett-e, arra a szerző sem tud választ adni (talán József koronázásán ott volt). Kétségtelen viszont, hogy 1687 őszén Savoyai Jenő megkapta II. Károly spanyol királytól az