Századok – 1986
Történetirodalom - Gans David: Zemach Dávid. A Chronicle of Jewish and World History (Ism.: Dán Róbert) 1142/V–VI
1142 TÖRTÉNETI IRODALOM GANS, DAVID: ZEMACH DAVID. A CHRONICLE OF JEWISH AND WORLD HISTORY. PRAGUE 1592. EDITED WITH INTRODUCTION AND NOTES BY M. BREUER Jerusalem 1983. 495 p. (Texts and Studies) (Héber) Kohn Sámuel a Történelmi Tár 1879— 1881. évi köteteiben adta ki a magyar történet zsidó forrásainak első gyűjteményét. (Héber és jiddis kútforrások és adatok Magyarország történetéhez.) Munkája folytatásaként a magyar-zsidó történészek Büchler Sándor, Kecskeméti Lipót, Pollák Miksa és mások számos további, korábban ismeretlen szövegekkel gazdagították az anyagot. A legjelentősebb hozzájárulást a nemrég elhunyt Scheiber Sándor szolgáltatta, aki utolsó dolgozatában újabb 55 héber nyelvű dokumentumot regisztrált a 10—18. századokból. Tervei közé tartozott, hogy a Magyar Zsidó Oklevéltárban önálló kötet foglalkozzék az eddig feltárt összes forrás kritikai elemzésével és fordításával. E jelentős vállalkozásra azonban már nem jutott ideje. Mint ahogyan nem tanulmányozhatta át a prágai David Gans magyar vonatkozásokban igen gazdag krónikájának újabban megjelent kritikai kiadását sem. David Gans ( 1541—1613) krónikája eddig sem volt ismeretlen a magyar kutatók előtt. Könyve 1682 évi frankfurti—amsterdami (?) kiadásaiból már merített Kohn is, és 1912-ben egy kisebb magyar nyelvű dolgozat is felhívta rá a figyelmet. (Weisz Mór: ... Gans Dávid 1541—1613. történetíró és csillagász élete és művei. Vácz 1912.) A „Zemach David" őskiadásának 1592. évi prágai megjelenését követően számos változat és bővítés látott azóta napvilágot. Ezek elemzését M. Breuer, a szerkesztő, megbízható pontossággal végezte el, rámutatva a mű történetére, a szerző héber és német forrásaira és kompilációs módszereire is. Külön kiemelést érdemel az önálló tanulmánynak is beillő Bevezetésnek az a része, amiben Gans életrajzát, tudományos hátterét és a mű keletkezésének körülményeit dolgozza fel. Megállapításaival minden lényeges ponton egyetérthetünk. A héber krónika és más, többnyire kozmográfiai, geográfiai müvek szerzője a prágai zsidó gyülekezet világi tudományokban járatos, sőt azokat művelő csoportjához tartozott. II. Rudolf Prágájában nem volt kivételes jelenség a keresztény forrásokban jól tájékozódó zsidó tudós. Az alkémia és a misztika keresztény művelői érdeklődéssel fordultak a középkori kabbalisztikához és társtudományaihoz. A hagyományos műveltséggel rendelkező zsidó értelmiségiek pedig örömmel fogadták az általuk addig nem ismert forrásokból meríthető világi ismereteket. A tudományos kapcsolatok nemegyszer személyes találkozásokon csiszolódtak, ezek eredményei pedig mindkét fél vallásos körei számára közvetítették a megvitatott nézeteket. Gans többek között Tycho de Bracheval folytatott beszélgetéseiről számolt be héber nyelvű olvasóközönségének. (Ande Neher: David Gans and his time. Jewish thought and the scientific Revolution of the sixteenth century. Jerusalem 1982. Héber) A Gans-féle héber nyelvű világkrónika indíttatása is ebből a kölcsönös érdeklődésből fakadt. A szerző tudatosan építve fel művét, arra törekedett, hogy egyrészről az első részben a zsidó történelem és tudománytörténet eseményeit sorakoztassa fel a világ teremtésétől a könyv lezárásának napjáig. Másrészről, a második részben, az eurázsiai népek történetét vázolja a csak héberül olvasók elé. Történelemszemlélete a zsidó forrásokon nyugvó és a protestantizmusban nagy sikereket elérő hatezer éves világidő koncepcióban mozog. A szekuláris zónában a dánieli próféciákból kikövetkeztetett négy birodalom a babiloni, perzsa, görög és római kereteiben tárgyalja az eseményeket. A héber krónikás meglepő pontossággal igyekszik a világtörténeti jelentőségűnek tekintett eseményekről számot adni. Elbeszélését számtalan esetben tarkítják mesék, legendák, mítoszelemek, önálló véleményt alig olvashatunk nála, annál többször munkájának forrásait. M. Breuer ezeket minden esetben kinyomozta, és megállapítása szerint a szerző a bibliai könyveket is beleszámítva mintegy ötven korábbi héber forrást, nyolc német kútfőt regisztrált, amikhez nyilván számos további, névvel nem jelzett adatszolgáltató is csatlakozott. (Sedinova, Irina: Non Jwich Sources in the Chronicle by Dávid Gans Tsemah David, in: Judaica Bohemicae. VIII. 1972. 3—15.) A magyar történetre vonatkozó feljegyzések túlnyomó többsége is más müvekből került Gans könyvébe. Kohn erre való hivatkozással csupán válogatott az anyagból, elsősorban azokra a részekre koncentrálva, ahol Gans nem jelzett forrást. Eljárását azonban nemcsak tudományos igényessége inspirálta.
