Századok – 1986

Beszámoló - „Mogersdorf” Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion; Celje 1896. június 30–július 4. (Stier Miklós) 1129/V–VI

1130 BESZÁMOLÓ 18. sz. végéig" c. — kétségtelen az egész szimpozion legsikeresebb, legtartalmasabb, legszínesebb, módszertanilag is legtanulságosabb — előadásában megállapította, hogy Horvátország tengermelléki területeitől eltérően, ahol Velence — Európa akkori legjelentősebb nyomdai központjának — közvetlen hatása alatt igen korán kifejlődött a nyomdászati tevékenység, Észak-Horvátországban az első nyomdák létesítésére közel 100 évvel később került sor. A könyvnyomtatás iránti igény azonban e térségben is egészen korán jelentkezik. Már 1484-ben a zágrábi püspökség számára breviáriumot nyomtatnak ki Velencében. A protestantizmus hatására a 16. sz. végén Nedelisce és Varasd helységekben létrehozzák az első nyomdákat. Zágrábban az első csak a 17. sz. végén kezdi meg működését. Nem állítható, hogy a 18. sz. végéig Nedeliscén, Varasdon és Zágrábban a nyomdai tevékenység fejlett lett volna, de a könyvnyomtatás, különösen pedig a népi nyelven írt könyvek megjelentetése meghatározó jelentőségű volt a kultúra fejlődésére Horvátország e részében. Az említett területen működő nyomdákból napvilágot látott művek, de a másutt kaj-nyelvjárásban kiadott könyvek, valamint az e térségbe behozott kiadványok alaposabb vizsgálata lehetőséget nyújtott az előadónak arra, hogy a figyelmet néhány érdekes tényre irányítsa: 1. A népi (kaj) nyelven írt könyvek kiadása a latin nyelven Írottakkal való összehasonlításban viszonylag gazdagnak mondható (pl. a Vitezovic-féle nyomdából kikerült eddig ismert 31 könyvből 19 kaj, 12 latin nyelvű). 2. Ugyancsak feltűnő a laikus (nem egyházi) tartalmú könyvek jelentős száma a vallási tartalmú kiadványokkal szemben. 3. A nem vallási tartalmú müvek „népi" jellegűek még abban az esetben is, ha egy-egy tudományos (pl. természettudományi, orvostudományi) szakterületet dolgoznak fel. Úgyszintén sok esetben népi jellegűek voltak a (szép) irodalmi müvek is. 4. A nyomdák és könyvtárak szoros kapcsolatot tartottak fenn a német és osztrák nyomdaikönyvtárosi hálózattal, a könyvterjesztés pedig a középső és felső társadalmi réteggel számolt. 5. A könyvtári nyomtatott és nem nyomtatott katalógusok vizsgálata alapján megállapítható, hogy a dubrovniki és dalmát könyv a kereskedelmi hálózat útján nem került Észak-Horvátországba. Horvátország e térségén ezek a kiadványok szinte ismeretlenek maradnak egészen az illír mozgalomig. Verna Buric magister (Eszék) A nyomdászok és a könyv helyzete Szlavóniában a 18. sz. végéig c. előadása olyan tájat vont vizsgálatának körébe, amely Horvátországot tekintve, periferikus volt, majd 1526—1687 között török uraom alá került, s így jószerivel azok a művelődési viszonyok, amelyekben helyét lelheti a nyomda és a könyv is, csak a 18. sz. folyamán bontakozhattak ki. Az 1732-ig felépülő ferencesrendi kolostor működtette a provincia első nyomdáját, kifejezetten a Teológiai Kar szükségleteinek megfelelően. 1774-ig horvát, magyar és latin nyelvű műveket jelentettek itt meg. 1775-től azután Eszéken a Budáról jött Divald Márton János nyitott nyomdát, s alapított egyben nyomdász-dinasztiát. Díváid nyomdájából részben latin nyelvű teológiai és bölcseleti müvek, horvát nyelvű tankönyvek, kézikönyvek, kalendáriumok, német és horvát plakátok, hirdetések láttak napvilágot. Külön jelentősége van a nyomdának a regionális jellegű szlavóniai szépirodalom megjelentetésében. Borsa Gedeon (Budapest) Joannes Manlius, a pannóniai nyomdász (1575—1605) címmel tartott nagy érdeklődéssel fogadott referátumot. Borsa a reformáció nyomdász-vándornyomdász típusának kétségtelenül legszínesebb, legmozgékonyabb figuráját választotta előadásának tárgyául. Manlius 1575-ben kezdte meg tevékenységét a szlovén protestáns rendek hatékony támogatásával. A következő években latin, német és szlovén nyelven egész sor könyvet jelentetett meg műhelye, amivel kivívta az uralkodót és az ellenreformációt Laibachban (Ljubljana) képviselő Habsburg-főherceg reakcióját. Ennek tudható be, hogy a nyomdász — a rendek akarata ellenére — elhagyni kényszerült a mai Szlovénia területét. Útját Grazon át Magyarország felé vette, ahonnan a katolikusok húzpdtak akkoriban az osztrák örökös tartományokba. Itt Németújvárott állt meg elsőként, ahol Batthyány Boldizsár, a neves humanista főúr udvarában kezdte meg ismét nyomdai tevékenységét 1582-ben. Ettől kezdve azután újonnan választott hazája nyelvéhez igazodva a korábbi szlovén helyett immár magyarul is készítette kiadványait a latin és a német mellett. Manlius, úgy tűnik, nem találta helyét, és a következő évtizedekben igen sűrűn változtatta patrónusait is. Ezek nélkül ugyanis a feudális körülmények között szinte elképzelhetetlen lett volna sajtójának