Századok – 1986
Vita - Hajdú Lajos: Jogtörténeti kutatómunkánk hiányosságairól és követelményeiről. (Töprengés Kállay István „Úriszéki bíráskodás a XVIII–XIX. században” című monográfiája kapcsán) 1095/V–VI
VITA 1109 szokás: e besorolásnál a jogászok aszerint tesznek különbséget bűntettek között, hogy a cselekmény milyen jogokat és jogszerű társadalmi érdekeket sért. Ennek alapján beszélhetünk az állam és a közrend, valamint közbiztonság elleni bűntettekről; az ember életét és testi épségét sértő, vagy a vallás és közerkölcs, esetleg a tulajdon rendje ellen irányuló bűncselekményekről stb. Ha ezeket a kutató ismeri, akkor nem követ el olyan elemi hibát, mint Kállay István, aki paráznaság címszó alatt értekezik (könyve 218-235. oldalán) a paráznaságról, házasságtörésről, kettős házasságról, vérfertőzésről, nemi erőszakról és az állattal való fajtalankodásról. A korabeli jog ugyanis Kállaynál sokkal precízebb volt, akkori művelői tudták, hogy a típus (mint magasabb logikai kategória) megjelölése nem lehet ugyanaz, mint a típusba sorolt egyik bűncselekményé. A jogtörténész tehát nem adhat „PARAZNASÁG" c\mel egy olyan átfogó résznek, amelyben a paráznaság (stuprum) mellett még több más nemi bűncselekmény bírói megítélésének változásáról is értekezni kíván. A jogismeret hiánya ebben az esetben oda vezetett, hogy a szerző (m ü ve 218—223. oldala között) teljesen összemossa a paráználkodást (stuprum), a szajhálkodást (fornicatio), kurválkodást (scortatio) és a megbotránkoztatást, „a közszemérem elleni vétséget" (ha például valaki lemezteleníti magát embertársai előtt, vagy egyéb magatartásával váltja ki azok valódi vagy müfelháborodását). Tájékozatlansága miatt Kállay viszont hallgatással mellőz olyan cselekményeket, amelyek miatt a korabeli bíróságok (az úriszékek is!) gyakorta súlyos ítéleteket szabtak ki. Ilyen bűntett az ágyasság (concubinatus) vagy a nőrablás (raptus, ha valaki — Szlemenics tanár úr szavai szerint — „valamelly tisztességes személyt önnönmagának, szülőjének, gyámatyjának, vagy házastársának akaratja ellenére valamelly hatalma alatt álló helyre buja vágyja' kitöltése végett elviszen")2 6 . De ilyen cselekmény a természet elleni fajtalanság (luxuria) is, amely — szintén Szlemenics szavaival — ,,a' természetnek rendje és úmutatása ellen véghezvitt testi közösülés által követtetik el".27 Három elkövetési módja van a luxuria-nak: azonos neműek között (homoszexualitás); valamilyen állattal (Kállay csak erről ír monográfiájában) és másnemüvel ugyan, de nem a természet által mutatott módon.2 8 Milyen bajok származhatnak abból, ha a kutató megfelelő körültekintés nélkül indul jogtörténészi felfedező-útra? Az történik vele, ami Kállayval: elmegy szó nélkül bizonyos cselekmények mellett. Nem vesz tudomást például arról, hogy a köpcsényi úriszék (Moson m.) börtönében 1771. II. félévében mindössze 3 rabot őriztek, de mindhármat „tiltott módon való közösülésért" ítélték el. Vutkovics Vitus (60 esztendős horvát-jandorfi férfi) például egy hónap áristomot kapott, de büntetése kezdetén és végén még 25—25 botot is rávertek a falu főterén, 20 éves köpcsényi felesége viszont csak 12 ostorcsapásban részesült (ezt is a férjétől fogant gyermeke 26 Szlemenics Pál: Fenyítő törvényszéki magyar törvény (Buda, 1836, 143.) 27 Uo. 142. 28 Uo. Most nem bocsátkozom bele annak boncolgatásába, hogy a korabeli joggyakorlatban mennyi zavart okozott ennek megítélése, hiszen a bíróság természetellenesnek ítélte, ha a férfi az aktust „von Hinten nach Vorne" hajtotta végre, pedig erre — az állatvilágban — a természet számtalan példát nyújt. 13*
