Századok – 1986
Vita - Hajdú Lajos: Jogtörténeti kutatómunkánk hiányosságairól és követelményeiről. (Töprengés Kállay István „Úriszéki bíráskodás a XVIII–XIX. században” című monográfiája kapcsán) 1095/V–VI
1102 VITA történetének fontos eseményeit meg sem említi. Azt például, hogy II. József— éppen az igazságszolgáltatás nemes céljaival összeegyeztethetetlen gyakorlati tevékenységük miatt — megszüntette az úriszékek pallosjogát, söt arra is kötelezte a földesurakat, hogy a büntető-igazságszolgáltatás (elsősorban a rabtartás) költségeihez járuljanak hozzá. Ugyancsak tájékozatlan Kállay abban is, hogy nem ismeri: az 1791. évi 67. tekéi kiküldött Jogi Bizottság (Deputatio Juridica) sok egyéb elaborátum mellett kidolgozta a magyar bírósági szervezet megreformálására irányuló tervezetét (amelynek I. cikkelye „Az úriszékekrőr'1 1 szól), az Archívum Regni-ben pedig számos törvényhatóság és (tájékozatlan?) magánszemély e kérdésre vonatkozó beküldött javaslata is megtalálható. E bizottság vajh az úriszéki gyakorlatot nem ismerve dolgozta ki javaslatait? A kérdéssel azonban a félévszázaddal később élő kortársak is foglalkoztak, így egyebek között az 1840: V. tc. által (a büntetőjog kodifikálására) kiküldött Országos Választmány tagjai. Ez a testület az első alapkérdésben — „ki gyakorolhatja a büntetőhatalmat?" — úgy foglalt állást, hogy ez a juriszdikció az államot illeti meg és ez a jog ,,egyeseknek czélszerűleg nem adományozható", ezért a választmány az úriszékek megszüntetése mellett tette le a garast. Miért? ,,Mivel a' büntető igazság kiszolgáltatásában a'földesúr vagy tisztjei egy részről, és a'jobbágyok 's cselédek között más részről létező viszonyok méltán az elfogultság és részrehajlás félelmét ébresztik; de a' hosszas tapasztalás útmutatásánál fogva is a ' földesúri büntető hatalom ollyannak ismertetik, mellynek megtartása mellett minden gyökeres javítás a' büntető rendszerben lehetetlenné válik,"1 2 Bezerédj István, Deák Ferenc és e választmány többi tagja nem ismerték volna az úriszéki gyakorlatot és a „hosszas tapasztalat útmutatását", amellyel az úriszékek megszüntetésére vonatkozó javaslatukat indokolták? Végül azt is meg kell említeni, hogy más 19. századi kortársak is elég sokat tudtak az úriszékekről, ezt tanúsítja egyebek között a Kossuth-féle Pesti Hírlap, amint erre ugyancsak Kállay István egy másik — szerzőtársként írt — művében helyesen rámutat.1 3 A kérdés lezárásaként: egy országban, amelyben évtizedeken át érlelődnek a polgári átalakulás anyagi és tudati feltételei, amelyben mind többen és egyre erősebben fordulnak szembe a feudális államszervezet és jogrendszer immár végképp tarthatatlan intézményeivel — hogyan történhet meg, hogy a kortársak keveset tudjanak a már Bessenyei György és Berzeviczy Gergely által is kárhoztatott (mert az igazságosság elveivel összeférhetetlen) úriszéki bíráskodásról? Sehogy. 11 Projectum articulorum de fororum coordinatione. In: Opinio Excelsae Regnicolaris Deputationis motivis suflulta, pro pertractandis in consequentiam articuli 67: 1790/91 elaboratis Systematicis Operatis articulo 8: 1827 exmissae, eirca objecta ad Deputationen! Juridicam relata. (Posonium, 1830. 6—9.) 12 Az 1840. évi V. törvényezikkely által a' büntető törvénykönyvvel válhatlan kapcsolatban lévő büntető 's javitó rendszer behozása iránt kimerítő véleményadás végett kiküldött Országos Választmány jelentése. (Pozsony, 1843.). Az állásfoglalás és az idézett indokolás az 1841. december 10-i III. ülés jegyzőkönyvében olvasható (6.). 13 Kállay István—Sík Ferenc: Kossuth Lajos az ügyvéd. (Budapest, 1978, 207.)
