Századok – 1986

Vita - Hajdú Lajos: Jogtörténeti kutatómunkánk hiányosságairól és követelményeiről. (Töprengés Kállay István „Úriszéki bíráskodás a XVIII–XIX. században” című monográfiája kapcsán) 1095/V–VI

VITA Hajdú Lajos JOGTÖRTÉNETI KUTATÓMUNKÁNK HIÁNYOSSÁGAIRÓL ÉS KÖVETELMÉNYEIRŐL (Töprengés Kállay István ,,Úriszéki bíráskodás a XVIII—XIX. században" című monográfiája kapcsán) Múltunk eseményeinek megértésében, az egyes történelmi korszakok fényének és árnyékának, valamint a fejlődés-visszaesés okainak, a múltbéli mindennapok sodrában élő emberek sorsának megmutatásában jelentős szerepe van a jogtörténetnek. Az, hogy a hétköznapok embere milyen szabályok (normák) keretei között és hogyan élte le életét, miképpen büntették, ha e normákat megsértette, milyen eljárás (procedura) során és milyen bizonyítékokra alapozottan hozták meg ügyében a norma megsértéséért járó szankciót — alapvető kérdés a történettudomány számára is. E kérdéseket (és a többi hasonlót) hazai jogtörténettudományunknak kell — tudományosan, tehát minden prekoncepciótól és a felmerülő-eltűnő divatok hatásától mentesen — megválaszolnia. E válaszok megadása azonban nem könnyű, egyrészt azért, mert „mélységesen mély a múltnak kútja", a tudományágnak egy évezredes út buktatóit és kanyarjait kell feltárnia, ezen belül minden történelmi periódusban hitelesen meg kell mutatnia, hogy mi változott meg, és e változásnak milyen anyagitársadalmi vagy egyéb okai voltak. Ezért a kérdések feltevése és a megválaszolásukhoz szükséges dokumentumok feldolgozása nagy felkészültséget és felelősséget követel meg a kutatótól. A kérdések megválaszolása érdekében fel kell tárnia a rendelkezésre álló (vagy elérhető) valamennyi levéltári forrást, gondosan értékelnie kell ezek adatait, felelősen csak ezekre építheti judiciumait, mert hűen, jól dokumentálva kell bemutatnia a változások irányát és — természetesen — vargabetűit, valamint ezek okait is. E feladat végrehajtásának legfőbb nehézsége abban van, hogy a jogtörténeti kutatás összetett szemléletmódot követel meg a tudóstól: nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy egy adott időszakban mik voltak a hatályos — országos vagy helyi — normák, amelyek az emberek tevékenységét, úgyszólván egész életét keretek közé foglalták, hanem azt is, hogy e normákat mennyire ismerhették maguk az emberek és hogyan alkalmazták tevékenységük során az erre hivatott szervek egy viszonylag nagy és sok vallású, soknemzetiségű országban. Az utóbbi követelmény szem élőtt tartása azért is fontos, mert egy-egy normát még manapság is sokféleképpen lehet alkalmazni, a jogtörténetben pedig ezerféle végrehajtói magatartással találkozhat a kutató, főleg olyan időszakokban, amikor az államhatalom gyenge és az ellenőrzés hiányos. Ezért a jogtörténésznek számos Scylla és Charybdis között kell gondosan manővereznie, ha fontos kérdéseket kíván megválaszolni, ha hiteles képet akar adni jogtörténeti