Századok – 1986
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: Magyarország vastermelése II. József korában 1040/V–VI
MAGYARORSZÁG VASTERMELÉSE II. JÓZSEF KORÁBAN 1071 e) Diósgyőr A diósgyőri vasmű Mária Terézia új bányák feltárását szorgalmazó 1764. évi rendeletének16 9 köszönheti születését. A Würzburgból Egerbe származott Fazola Henrik lakatosmester e rendeleten felbuzdulva 1766-tól kezdve a Bükk erdőségeiben „többet kúszott, mint járt", és nemegyszer „tépett és elrongyolódott ruhában, félig mezítláb, elcsigázva és kimerülten" tért haza, de több addig ismeretlen vasércelőfordulásra bukkant. 1769-ben a vasgyártás technológiájának jobb megismerése céljából ellátogatott a stájerországi Eisenerzbe, s a következő évben onnan hozott szakmunkásokat a diósgyőri koronauradalomba.170 Felismerte, hogy magánvagyona az üzemalapításhoz nem elegendő, ezért itthon és Bécsben is részvényeseket toborzott, s a részvények egynegyedét, 32 kuxot, a kamarának engedte át. A kamara kezdettől fogva kikötötte magának a principalitást, azaz az üzem irányításának jogát, s 1776-ban saját kezelésbe vette a vasművet. A diósgyőri vasmű első két évtizedének története rendkívül szemléletesen mutatja meg azokat a nehézségeket, amelyekkel egy jól megalapozott és hozzáértéssel vezetett új ipari létesítménynek is meg kellett küzdenie. 1772 februárjára Johann Georg Gfelner „Steyerischer Hochofen-Meister" irányításával felépült Bükkszentlélek alatt az erdőben a stájer Floßofen mintáját követő, 19 láb magas, kissé tojásra emlékeztető alakú (ovalförmig) nagyolvasztó.171 Mellette keletkezett ezek után Ómassa, a Szinva patakra épített hámorok mellett pedig Hámor település. A nagyolvasztót 1772. március közepén indították be, de egyenletes és folyamatos termelésről csak 1776 óta beszélhetünk.17 2 Az upponyi, tapolcsányi, rudabányai és telekesi bányákból származó évi 20—24 000 mázsa vasércet dolgoztak fel, a nagyolvasztó heti teljesítménye 100, legfeljebb 120—130 mázsa nyersvas volt, ennek 5—6%-át fordították formaöntésre, a többi frissítésre került. A frissítésnél beálló veszteség kezdetben a 45%-ot is elérte, a 70-es évek második felére sikerült 33%ra, a 80-as években 28%-ra leszorítani. A legnagyobb gondot a szakmunkáshiány okozta; egyszerűen lehetetlen volt a termékprofil bővítése. A 70-es évek végén az üzem 169 OL, С. 42. Acta miscellanea. Fasc. 81. No. 532, Fasc. 86. No. 615. 110 Heckenast Gusztáv: Fazola Henrik emlékirata a diósgyőri vasmű alapításáról 1777-ből. Technikatörténeti Szemle 6 (1971—1972) 88. Fazola életrajzára ld. Soóslmre: Fazola Henrikés Lénárd egri vasművesek. Művészettörténeti Értesítő 4 (1955) 29—46. A diósgyőri üzem történetére Soós—Kiszely— Zádor i. m. 11—17. 171 HKA, Camerale Ungarn, Fasz. 6. Rote Nr. 119. Fol. 96 és 101. 103 ex Oct. 1772; Münz- und Bergwesen Schemnitz. Rote Nr. 2590. Fol. 610 és Rote Nr. 2566. Fol. 389. 172 Zoltay Endre: A diósgyőri nyersvasgyártás a XVIII. században. A magyarországi tudomány- és technikatörténeti konferencia (Budapest 1972. november 23—25) előadásainak anyagából. Budapest 1973. 236.
