Századok – 1986
Tanulmányok - Nehing Karl: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609) 3/I
4 KARL NEHRING Zwiedineck-Südenhorst7 rövid cikke Herberstein követségéről inkább a panegyrisek, mint a kritikai forráskiadások közé sorolható. így ebben a zsitvatoroki békéről szóló tanulmányban megkíséreljük, hogy ne csupán a forrásösszefüggést mutassuk be e témakörben, amely a Habsburg—török kapcsolatok fejlődésében alapvető jelentőségű volt, hanem tájékoztatást is adjunk a Habsburgok testvérviszályának egy lényeges aspektusáról. Mert éppen a zsitvatoroki béke ad módot arra, hogy bemutassuk azt az ellentétet, amely a II. Rudolf és tanácsadói által képviselt, az ellenreformációtól kísért, a központosított Habsburghatalom irányában való törekvések és az örökös tartományokban jelentkező rendi partikuláris érdekek között fennállt. Tárgyalások a Zsitvatoroknál A tizenötéves háború8 folyamán egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a háborús felek erejüket túlbecsülték, és — amennyiben még készek voltak a harcra — a 17. század kezdetén már inkább álló-, mint hódító háborút folytattak. Erre az időre estek az oszmánok első kísérletei is, hogy II. Rudolf császárral fegyverszünetet kössenek. Ezeket a kezdeményezéseket császári oldalról még Kanizsa várának 1600-ban történt elvesztése után sem vették túl komolyan, mígnem az 1604. esztendő kezdetén hajlandónak mutatkoztak arra, hogy császári bizottságot küldjenek tárgyalni Budára. Az erre következő tárgyalások nagyon hamar kudarcot vallottak a császári biztosok túlzott követelései miatt, és mert a törökök megtagadták Kanizsa és Eger visszaadását a császáriaknak.9 Mindazonáltal a törökök alapvetően érdekeltek voltak a békekötésben, kiváltképp miután Perzsiával 1603-ban újból kitört a háború, és miután ugyanebben az évben III. Mehmed szultán is meghalt, akit a trónon még csak 15 éves fia, I. Ahmed szultán követett. A császár ekkor még viszonylag kedvező tárgyalási pozíciója azonban döntően meggyengült a Bocskai-felkelés kitörésével. Bocskai Istvánt 1605 februárjában Nyárádszerdahelyen Erdély, 1605. április 20-án Szerencsen 7 Hans von Zwiedineck-Südenhorst: Des Freiherrn Adam von Herberstein Gesandschaftsreise nach Konstantinopel (1608—1609). In: Geschichte und Geschichten aus neuerer Zeit. Bamberg, 1894. 30—40. 8 A korabeli források az osztrák Habsburgok és az oszmánok közötti háborút „tizenötéves háború" vagy „hosszú török háború"-ként említik. A háború tulajdonképpeni kezdetét ma az 1593. évre datálják,, amikor a császári udvar és a porta között a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak. Ezzel szemben a kortársak egymástól is eltérően a háború kezdetét 159l-re, 1592-re (török betörések Horvátországba, Sziszek ostroma) és 1593-ra teszik. A háború történetéhez vö. Walter Leitsch: Rudolf II. und Súdosteuropa 1593—1606. In: East European Quarterly 6(1972) 301—320.. és az ott megadott irodalmat. 9 Hammer: GOR 4. 370. A tárgyalások lefolyásához vö. szerző nélkül. Iter Budense. In: Taschenbuch für vaterländische Geschichte 37(1848) 111—126. A tolmács Andrea Negroni volt, vö. jelentését Arnold Oskar Meyer: Nuntiaturbezichte aus Deutschland. Berlin 1913. Nr. 171, 132—137. old. és Neck: Andrea Negroni 178. Neck ábrázolása a zsitvatoroki békével kapcsolatban néhány helyen korrekcióra szorul.
