Századok – 1986

Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI

1006 TRÓCSÁNYI ZSOLT Uubernium, Erdély országos közigazgatási és bíráskodási hatósága véleményezi (nem bírálhatja felül, de állást foglal); ugyanezt teszi az uralkodó székhelyén működő Erdélyi Udvari Kancellária is. Az uralkodó azután az erdélyi miniszteri konferenciában (Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis) vitattatja meg a feliratban (és a Gubernium ezzel kapcsolatos felségelőterjesztésében, valamint az Erdélyi Udvari Kancellária mindkettőről alkotott véleményében) foglaltakat. Ennek a konferenciának az elnöke a Birodalom valamelyik vezető politikai tekintélye: 1746-tól 1751 végén bekövetkezett haláláig általában Joseph Lothar Dominik Königsegg-Rothenfels tábornagy, Savoyai Jenő egykori kreatúrája, majd annak halála után a Haditanács elnöke — míg bele nem bukik az 1737—39-i török háború vereségeibe; akkortól kezdve érdemi tevékenységet nem jelentő birodalmi főméltóság (a császárné udvarmestere) viselője, majd 1747-től főudvarmester. Halála után (egyetlen esetet kivéve) Uhlfeld, az 1742-ben létrehozott államkancellária (Staatskanzlei) vezetője, majd 1753-tól (akkor kerül Kaunitz a birodalmi külügyminisztérium élére) Königsegg-Rothenfels utóda a főudvarmesterségben. A konferencia tagjai részben hagyományos (és lényegében már tartalmatlanná vált) főméltóságok viselői, mint Khevenhüller főkamarás, részben a Birodalom központi kormányhatóságainak vezetői: Harrach cseh kancellár, Seilern osztrák főkancellár, Kinsky (a Kommerzien-Hofrat és a Ministerialbancodeputation elnöke), Colloredo birodalmi alkancellár, Joseph Harrach haditanácsi elnök, Salaburg birodalmi főhadbiztos, Dietrichstein udvari kamaraelnök, a legváltozatosabb rangrendben (szemben a korábbi évtizedek szigorú rangsorú és éppen ezért sokatmondó névsoraival). Kaunitz 1745 és 1751 között összesen 3 konferencián vesz részt, 1751 és 1754 között csak egy 1754-in, 1752-től állandósul a Konferenz résztvevői között Batthyány Károly tábornagy, Batthyány Lajos nádor öccse. Különleges a helyzete az erdélyi konferenciák két tagjának: Ferdinand Kollowrat-Krakowskynak és Karl Ferdinand Königsegg-Erpsnek. Rajtuk kívül egy-egy esetben ott találjuk a Konferenz névsorában Nádasdy magyar udvari kancellárt, Rudolf Choteket, Wilczek helyettes birodalmi főbiztost. Egyetlen, kivételes esettől eltekintve minden erdélyi konferenciaülésen részt vesz Gyulaffi László erdélyi udvari kancellár. A Konferenz résztvevőinek második kategóriáját egyes udvari hatóságok tanácsosai teszik: Anton Hillebrandt von Prandau (egyetlen esetben, 1746-ban), Schmidlin (az 1740-es évek elején Erdély kincstári igazgatásának vezetője), Koch (az 1720-as években, rövid időre szintén volt Erdélyben ideiglenes cameralis director) s egy-egy ízben Fekete és Wiesenhütten az Udvari Kamara részéről, a Haditanácsot Wöber képviseli (és két esetben Keszler), az Osztrák Udvari Kancelláriát DobelhofT. az Udvari Főszámvevőséget Stazer. Különleges szerepe van Bartensteinnek, az uralkodó bizalmas titkárának, ennek a páratlan karriert futó Rajna vidéki konvertitának, akinek a magyar és erdélyi politikára gyakorolt hatása még jórészt tisztázásra vár. Az Erdélyi Udvari Kancelláriát is képviseli egy vagy két tanácsos (előbb Kozma és Csató, majd egyre állandóbban Bethlen Gábor, akivel még sokszor