Századok – 1986
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 1003/V–VI
1004 TRÓCSÁNYI ZSOLT elhárítani.2 Az igény a katonai vezetés preponderanciájára a továbbiakban is él Erdélyben — s mindig az ország bel- és külpolitikai helyzetéhez képest érvényesíthető. Ez azonban a kérdésnek csak egy aspektusa. E tanulmányunkban most más oldalról igyekszünk megközelíteni a kérdést: az adórendszer felől. Ismeretesen Otto Hintze tekintette az abszolutizmus kritériumának azt, hogy az uralkodó a rendek beleszólása nélkül tudja megadóztatni alattvalóit. Az adózás kérdése Erdélyben a 18. században kettősen is aktuális kérdés. Ismeretes, hogy az ország adórendszere az 1690 előttinek egy alig módosított változata — önmagában is reformra érett. De az is, hogy az 1740-es években a Habsburg Birodalomban nagy igazgatási (és ezen belül adó-) reformra kerül sor: a Haugwitz-reformra. A reform „névadója", Friedrich Wilhelm Haugwitz, szász szolgálatban álló tábornoknak a Habsburg tartományi igazgatásban pályáját kezdő (s ott jó 20 éven át folytató) fia az osztrák örökösödési háború viharai és veszteségei révén kerül fontosabb, majd döntő szerepkörbe a Habsburg Birodalom központi kormányzatában. Mikor a Habsburgok 1742-ben elvesztik Szilézia legnagyobb részét, az ott működő Haugwitz kapja meg a tartomány maradékát igazgató troppaüi királyi hivatal vezetését. Alkalma van megfigyelni a porosz berendezkedést Szilézia többi részében, s eltűnődhet annak hatékonysága okain. A porosz kormányzatban ti. a közigazgatást és a kincstári igazgatást egyetlen Generaldirektorium irányítja, így az igazgatja az adó- és a kincstári jövedelmeket egyaránt. Ez óhatatlanul nagyobb gyorsaságot és hatékonyságot eredményez az állami pénzforrások hovafordításában. Emellett a porosz kézre került Sziléziában maga az adóztatás is áttekinthetőbb, világosabb, mint a Habsburg Birodalomban — sa rendeknek nincs beleszólása. Az adójövedelmek így megnőnek anélkül, hogy az uralkodónak a rendekkel kellene vesződnie. Haugwitz programja lényegében a porosz minta alkalmazása a Habsburg Birodalomban. Ott pedig az 1740-es években minden olyan, legalábbis elfogadhatónak tünő reformjavaslat meghallgatásra talál, amely az állami jövedelmek emelését ígéri. A Birodalom államadósságai már 1740-ben meghaladják a 100 millió RFrt-ot; ez az összeg az osztrák örökösödési háború alatt csak nő, Szilézia elvesztése csökkenti a jövedelembázist is. így érthető a Rajna vidéki jövevény Wiesenhütten pár éves tündöklése egy pénztári és bányaügyi igazgatóság élén — s eltűnése akkor, mikor nem váltja be a hozzá fűzött várakozásokat. Haugwitz reformjavaslatai többet ígérnek — a poroszok már kipróbálták őket. Közigazgatás és pénzügyigazgatás összevonása egyébként sem teljesen új gondolat a Birodalomban ezekben az években: az 1745-ben a korábbi Subdelegatio (Commissio) Neoacquisticának mintegy utódjaként létrehozott Hofcommission (később Hofdeputation) in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis közigazgatási és kincstári vegyes szerv. Az alapvető persze Haugwitz porosz mintára történő reformja — de a gondolat egyébként sem idegen a Habsburg Birodalomban.3 2 Lásd erre nézve „Kísérletek teljes katonai uralom létrehozására Erdélyben (1731—39)" c. tanulmányunkat (Sz. 1983:5. sz.). 3 Az elmondottakra lásd „Reformok előtt" c. tanulmányunkat és az ott hivatkozott szakirodalmat.
