Századok – 1986
Tanulmányok - Kiss Z. Géza: A földesúri birtok és a parasztföld elkülönítésének történeti útja az Ormánságban. 1767–1867 51/I
A FÖLDESÚRI BIRTOK ÉS PARASZTFÖLD AZ ORMÁNSÁGBAN 1767- 1867 9 5 Nagyszerű szintézise az ormánsági követeléseknek és a táncsicsi álmoknak. Tudjuk ugyan, hogy végső formába öntése egy baráti kör kollektív munkája volt, de bizonyos, hogy Munkácsynak fontos szerepe volt megfogalmazásában. Úgy tűnik, mintha ez az írás mind azt összegezné, amit a csepelyi gyűlés óta tett vagy mondott. A stílus is változatlanul a régi, pontosabban az eddig morzsákból megismertnek alakalomhoz illő, nemes veretű változata. Közölte ezt a levelet Bölöni György, elemezte Rúzsás, de mi itt egy középkori múltjából, a maga erejéből szabadulni nem tudó nép legszebb álmainak foglalataként csak néhány sorát adjuk: „...mindennemű úrbéri tartozások kárpótlás nélkül eltöröltessenek; ... minden földek, rétek, berkek... melyeknek századok óta birtokában volt.. .ezután is legyenek a nép birtokában; .. .a vizek, akiknek a földjébe, vagy határába esnek, annál használjanak;" „.. .Úri jogok, korcsmáztatás, ser-pálinkafőzés.., vadászat, madarászat, halászat minden lakosok által szabadon gyakoroltassanak."12 9 Nemes, tiszta, de minden bizonnyal irreális volt a siklósi levélben foglalt program. Súlyos veresége Táncsics és ormánsági hívei politikájának, hogy Deák Ferenc igazságügyminiszter 1848 szeptemberében benyújtott törvényjavaslata alapján az országgyűlés a jobbágyok legelőilletményeire nézve továbbra is fenntartotta az 1832/1836. évi törvény által 4—22 holdban megállapított mértéket.13 0 Ezzel a törvényjavaslattal végetértek az ormánsági nép és vezetői számára a forradalom lehetőségei. A törvény csak a végtelenségig szétaprózódott urbariális földeket és réteket biztosította a jobbágyok számára, de jóváhagyott minden korábbi megállapodást, amely az ismertetett, szűkös legelőhelyzetet idézte elő. Világos után a vezetők osztályrésze bujdosás, börtön, a volt honvédeké hosszú katonai szolgálat idegen földön, a falvakban pedig Kossá László szentlőrinci szolgabíró szava szerint „.. .ismét csendre és napi munkájához tért minden". Az embertelenül összeszorított élettér azonban a fiút az apa, a testvért testvére ellen fordította, s a szolgabíró jövőt is jelző jelentése azzal zárul, hogy „... az birtokviszonyokra nézve... nem ritkák (már 1849-ben sem!) a vérengző veszekedések".131 A forradalom jogilag felszabadította és telkének birtokosává tette az ormánsági jobbágyot is, de nem zárta le, hanem inkább felgyorsította azokat a belső és külső folyamatokat, amelyek történetét az utolsó században meghatározták. Most bontakozott ki igazán nagy mértékben az induló tőkés fejlődés hatására s termelési okokból együvé kényszerített családok elváltakozása, és most gyorsult fel a földesuraknak az a törekvése is, hogy széttépve egy százados kapcsolatrendszert, kiépítsék tőkés nagyüzemeiket. A közeli és távoli időszak történéseit és lehetőségeit így fogalmazza szokott precizitásával Szabó István: „.. .császári parancsnok és alkotmá-12g Kiss Géza: 1973. 122—126. 130 Kónyi Manó: Deák Ferenc beszédei I—II. Bp. 1882. II. 132. — Közlöny 1848. szept. 21. 528. 131 Bm. L. Alispáni iratok szn. Szentlőrinci járási jelentések 1849. Tisztázat.
