Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
990 BERLÁSZ JENŐ összefoglaló, kéziratban már nagyjában meglevő terjedelmes munkának. Ebbe — az Acta sanctorum és más feldolgozások alapján — 121 olyan, a római katolikus naptár szerint nyilvántartott szent és vértanú életrajzát adja, akik „életükkel megszentelték az illír földet". Érdekes, hogy közöttük van nemcsak Szent László, de Szent István is; Ritter szerint ui. István király atyja, Géza fejedelem (mint Mihály testvére) szintén horvát származású volt. Müvét illír szempontból azzal tette teljessé, hogy annak második részébe felvette azokat a szerb szenteket is, akiket a görögkeleti egyház tisztel. Ám ez a munka is, mint sok más, kéziratban maradt.132 d) E hagiográfiai kompiláció mellett elkészített Ritter még egy negyedik, nagy volumenű (220 lapra terjedő) szorosabb értelemben vett tudományos jellegű történeti müvet is: Offuciae Joannis Lucii cím alatt. Ebben a már többször említett Johannes Luciusnak 1666-ban kiadott jeles művét (De regno Dalmatiae et Croatiae libri sex) igyekezett diszkreditálni. Nagy bátorság kellett ehhez, hiszen e mű széles körű komoly forrástanulmányok alapján, nagy erudícióval készült és — igaz, dalmát-velencei szemszögből — a történelmi valóságnak megfelelően dolgozta fel a római kori Illyricum, majd Dalmácia és Horvátország históriáját a szlávok betelepedésétől a magyar—horvát unió századain át, a tengerparti városoknak velencei dominiummá válásáig. Ritter mégis megpróbálta e müvet sarkaiból kiforgatni. Vele szemben — miként fentebb már ismételten szó volt róla — a maga részéről két alapvető tételt állított fel: először azt, hogy a horvátok (szlávok) balkáni hazájukban nem bevándorolt jövevények, hanem az illír őslakók egyenes leszármazói — másodszor azt, hogy Dalmácia merőben földrajzi fogalom, külön országként sohasem létezett, mindenkor integráns része volt Horvátországnak. Szóban forgó müvében — Luciust csalással vádolva — ezt az álláspontját bizonyítgatta részletekbe menően. Sajtó alá adni azonban ezt az írását sem tudta.133 e) Végül megemlítendő, hogy Ritter ezekben az években is folyamatosan dolgozott azon a történeti standard müvén, amelynek prodromusát még 1681-ben jelentette meg De aris et focis Illyriorum címen. E munka négy részre volt tervezve, de belőle csak az első három készült el, mégpedig az ókori Illyriáról, valamint Bijela Hrvatskaró\ és Crvena HrvatskavcA szóló fejezet. A negyedik, Sjeverna Hrvatska\al foglalkozó passzus kidolgozására nem került sor, s így ez a munka is kéziratban maradt.134 3. Szó volt már arról, hogy a történetírással párhuzamosan, Ritter nyelvészettel is foglalkozott, mégpedig hosszú időn át folyamatosan. Célja — ezt is említettük már — az egységes horvát irodalmi nyelv megteremtése, és a magyar írásmóddal szakító új helyesírás bevezetése volt. E téren kifejtett fáradozásának eredményeként két maradandó értékű alkotást hagyott maga után szintén kéziratban. 132 Uo. 207—209. str. 133 Uo. 204—207. str. L. a 41. jegyzetet! 134 Uo. 213—215. str. Ritter e müvén sok éven át dolgozott; egyre növelte, precizirozta. Kézirata a zágrábi Metropolitanska Knjiziznicában. L. Markov, Antun: Katalog metropolitanskih riedkosti. Vö. a 2. jegyzettel!
