Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 983 azonnal észrevehették a falsatiot. A humanista ókortudósok müveiben ui. semmi nyoma sem volt annak, hogy pajzsba foglalt színezett címerképek a római birodalomban használatosak lettek volna. Aligha lehetett kétséges előttük, hogy a scutum insignium középkori, közelebbről lovagkori lelemény.115 Bucellini kancellár és a többi magas állású államférfi azonban nyilván nem szemlélte a Stemmatographiát a literátusok szemével, s ennélfogva falláciáit sem vehette észre. Őket kizárólag az érdekelhette, miféle politikai következtetéseket lehet levonni belőle, mert fel kellett tételezniök, hogy Ritter nem annyira a tudományosságnak, mint inkább az udvarnak kívánt ezzel a munkájával is szolgálatot tenni. Erre vallott a kancellárnak szóló dedikáció. A címeranyagot szemlélve, valószínűleg megpróbáltak következtetni arra, milyen elképzelés rejtőzik a szerzőnek ebben az új, szélsőséges illír-koncepciójában. Megállapíthatták, hogy amíg az uralkodóhoz benyújtott emlékirat beérte azzal, hogy a Balkán-félsziget nyugat—északnyugati részeit magába foglaló Croatia eszméjét propagálta, ez a címereskönyv a politikai realitások teljes figyelmen kívül hagyásával Európa valamennyi „illír" azaz szláv, vagy önkényesen szlávként minősített országának Habsburg jogar alatt való egyesítését, más szóval egy Habsburg-Illíria létrehozásának gondolatát villantotta fel az udvar előtt. Ha Bucellini és más nagyok mindezt csakugyan kiolvasták Ritter különös címertárából, a szerzővel bizonyára akkor sem folytattak e témáról megbeszélést, hiszen ő semmiképpen sem volt illetékes, sőt teljes mértékben illetéktelen volt bármiféle messzetekintő titkos politikai tervekkel való foglalkozásra. Őt csupán arra szólították fel, hogy a dinasztiának Dalmáciára és Boszniára formálható jogáról nyilatkozzék. A Stemmatographia, mint az aktuális Habsburg politikai célok szempontjából hasznavehetetlen, zűrzavaros írásmű, az udvarban aligha részesült kedvező megítélésben, ellenkezőleg (Oroszország és Lengyelország, valamint a Baltikum felemlítése miatt) kínos is lehetett és neheztelést válthatott ki. Pedig Ritter minden bizonnyal éppen elismerésre várt. Könyvét — nem kétséges —minden pártfogójának, jóakarójának átnyújtotta, egyszersmind metrica episztolákkal igyekezett az idáig iránta megnyilvánult érdeklődést fenntartani. Dicsversekkel tisztelgett többek között Salaburg gróf osztrák kamaraelnöknél, s megint, ki tudja hányadszor Kollonich bíborosnál, ekkoriban már esztergomi érseknél, továbbá Mattyasovszky László nyitrai püspök, magyar kancellárnál, Patachich Boldizsár magyar kancelláriai tanácsosnál, Káinoki Sámuel gróf erdélyi udvari kancellárnál, gróf Erdődy Kristóf magyar kamarai elnöknél, a tudós Hevenesi Gábornál, a bécsi 1,5 Áldásy Antal: Címertan. Bp. 1923. — A Magyar Korona országainak címertörténetéről Palma, Carolus Franciscus: Heraldicae regni Hungáriáé specimen etc., Vindobonae, 1766. — Újabban Tagányi Károly: Magyarország címertára. Bp. 1880. — Ritter Magyarország címerét csak felerészben közölte, ti. a pajzs jobb felét, a hármashalmot a kettőskereszttel; a pajzs bal felét mint az ókori Pannónia címerét regisztrálta. Vő. Werböczi Hármaskönyve I. r. U.c. „megállapításával". — Magukról a területekről: Klaic, Atlas, 3—11.
