Századok – 1985
Tanulmányok - Heckenast Gusztáv: A vaskohászat technikai szintje Magyarországon a 16–18. században (A vasöntés megjelenése és a nagyolvasztók elterjedése) IV/917
930 HECKENAST GUSZTÁV 1693-ban a kamara 6000 ft-ot fektetett be a nagyolvasztóba, de csak 1000 ft értékű vasat kapott. A frissítés az első évben több mint 50%-os veszteséggel járt, 1 mázsa vas előállítása így a remélt 1 ft helyett végül 25 ft-ba, még a következő évben is közel 10 ft-ba került, a frissítés kálóját is csak két év alatt sikerült leszorítani 33%-ra. Ráadásul a kamarai tisztviselők úgy találták, hogy a libetbányai rúdvas nemcsak drágább, de rosszabb minőségű is a szepesinél. A kohótelep teljes személyzetét, az öntőmesterrel és a hámorkováccsal együtt összesen 13 munkást, Kropf a sziléziai Jagerndorfból hozta magával. Ezek a téli munkaszünet idejére hazamentek, s tavasszal nem mindegyik tért vissza, annak ellenére, hogy a kamara — szokatlan bőkezűséggel — megszolgált munkabérük felét készpénzben kifizette nekik. Az elszökötteket pedig helybeli munkaerővel nem sikerült pótolni, mert az öntőmester nem tudta, vagy nem akarta nekik az új technikát megtanítani. Kropf sem bizonyult megfelelő üzemvezetőnek. Nem gondoskodott a folyamatos vasérc- és faszén ellátásról, s úgy látszik, maga sem ismerte az új technika minden részletét. A kamarai megrendeléseknek nem tudott maradéktalanul eleget tenni, ezzel szemben magánfelek számára öntött vasedényeket, és ezeket a vásárokon árulta, nyilván hogy pénzhez jusson. Viszonya a kamarai tisztviselőkkel jóvátehetetlenül megromlott, de munkásaival sem tudott kijönni. 1695 nyarán öntőmesterével is összeveszett, aki erre hazament Sziléziába. A kamara 1695 végén elbocsátotta Kropfot, de ez nem javított a helyzeten. 1696 tavaszán a termelés heti 10-15 mázsára esett vissza. Kropf 1698-ban ugyan három évre bérbe vette a kamarától az üzemet, de akkor ez már csak egy közönséges vasmű volt. A nagyolvasztó talán már 1695 végén, de 1696 folyamán bizonyosan végleg leállt.70 ej A Rákóczi-szabadságharc bombaöntő hutái Kropf vállalkozása végső soron sziléziai munkásainak szakértelmére épült, amikor ezek hazamentek, a nagyolvasztó üzemét nem lehetett fenntartani. A helyzet a következő évek folyamán sem változott. Rákóczi biztosai 1703 októberében úgy nyilatkoztak, hogy „nem tudjuk, nem is hisszük, hogy volna valaki az országban, aki alaposan ismerné a vasöntés mesterségét".71 Bár a régebbi szakirodalom feltételezte, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején Gömör megyében épült néhány nagyolvasztó,7 2 forrásaink 7"ÁkoíPaulinyi: íeleziarstvo na Pohroní v 18. a v prvej polovici 19. storoïia. Bratislava 1966. 22. Az ott nem tárgyalt részletek: OL. Filmtár, W. 234. H KA. Vermischte ungarische Gegenstände. Neusohler Bergwesen 1606-1745. Rote Nr. 8. Fol. 1186-1191. ŰBA Banská átiavnica, HKG. Berichte, 1692 szeptember 18, Ordinaria, 1692 október 15 és 29, Resolutiones, 1693 január 9, április 28, Ordinaria, 1693 május 14, július 9, augusztus 8 és 20, november 14 és 20, 1694 március 3-5, április 22 és 23, május 21, június 18, július 12, augusztus 23, Berichte, 1694 november 6, Ordinaria, 1695 május 18 és 31, június 6, Resolutiones, 1696 február 4, Ordinaria, 1696 március 18 és 29, 1698 február 15. 71 OL. G. 29. Rákóczi-szabadságharc lt., V. 3. d/A. Selmeci fó'bányagrófi letét. 73. sz. 11 Bidermann (4. jz.) i. m. 166-167. Kerpely (4. jz.) i. m. 69. Edvi Illés (4. jz.) i. m. 37, só't még Heckenast Gusztáv: Fegyver- és ló'szergyártás a Rákóczi-szabadságharcban. Budapest 1959. (Értekezések a történeti tudományok körébó'l. 13.) 23 is.
