Századok – 1985
Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895
EGY TATÁRORSZÁGI MAGYAR FALU A 16-18. SZÁZADBAN 913 Kerek húsz év múlva, 1767-ben járt Csöbörcsökön a már említett csíkdelnei plébános, Zöld Péter. Zöld 1764-ben a madéfalvi vérengzés után Moldvába ment kibujdosó székely híveivel. Nem sokkal később visszatért ugyan, de elfogták és bebörtönözték. 13 havi raboskodás után sikerült megszöknie, újra Moldvába ment s öt évet töltött kint. Megfigyeléseit 1770 után írta le egy ferences barátja kérésére latinul. ,,Az 1767. év húsvétja után - amelyet az ónaptár szerint számítok, mert a Gergely-naptár Moldvában nem használatos - egy öreg misszionáriussal, Páter Franciscus Carisivel Husz városának adminisztrátorával, Húszról Tatárországba mentem, s hatodnapra érkeztem Csöbörcsökre. A lakosok, akik 17 éve nem láttak katolikus papot, mint az égbó'l szállott angyalokat, úgy fogadtak bennünket.Templomuk kőből van, Szűz Mária és a 12 apostol tiszteletére szentelve. Benne különböző színű miseruhák, melyek majdnem bokáig érnek, továbbá két ezüst kehely. A parókia, azaz a misszionárius lakása meglehetősen kényelmes, a templom melletti dombon épült a helység közepén. A szőlőskert, amely a szentmise és a pap céljait szolgálja, a szőlőhegynek szinte a közepén fekszik; ezt évenként megművelik, a bort beszállítják és tartják, míg csak meg nem romlik; ha megromlik, kiöntik, és a hordót musttal töltik meg, hogy ha katolikus pap találna odaérkezni, ne hiányozzék neki és a szentmisei áldozáshoz a bor. I A nép minden vasárnap és ünnepnapon összegyűl a templomban, ahol egy kézdiháromszéki öreg ember, aki az írás-olvasásban elég tanult, előimádkozik, néhány egyházi éneket elkezd, és a jelenlevőkkel naponkint két rózsafűzért Szűz Mária tiszteletére ájtatosan elimádkozik. Olvasójuk erős fonalból készült, rajta csomókkal. A házasságot a város bírája és esküdtjei előtt kötik, akik gondosan megvizsgálják a vérrokonságot, főként pedig a sógorság fokát. A pénteki és vasárnap esti, de főleg a húsvét előtti böjtöt kenyéren és vizén szigorúan megtartják, a húsételtől pedig szerdán is tartózkodnak, de ezen a napon a tejes étel szabad számukra. A bujálkodást és a káromkodást megvetik. A haldoklónál majdnem mind egybegyűlnek, őszinte bűnbánatra és bűnei megvallására intik, és éjjel-nappali imádkozással kérik az Istent, hogy oldozza fel. A halottaknak bőséges alamizsnával próbálnak segíteni, és megállás nélkül lelke üdvösségéért imádkoznak. Földjük meglehetősen termékeny, főként búzát és kölest termelnek. Az elsőből nagyon jó kenyeret sütnek, a másikból egy tatár italt készítenek, a neve braha, ezt naponta isszák. Ruházatuk részben moldvai, részben tatár, fehérneműjük - melyet asszonyaik kenderből és lenből szőnek — elég finom és időálló. Fejlett a szarvasmarha-, juh- és lótenyésztésük, utóbbiakat telente legföljebb tízévenként egyszer takarmányozzák, mivel télen át is a szabadban legelnek. Évi adóba a tatár kánnak 200 török tallért adnak, s mivel a kán első, legelőkelőbb feleségének a birtokába tartoznak, így vallásukban sem meri őket senki háborgatni. Amikor megérkezésünk másnapján imádságainkat bevégeztük, az egybegyűlt nagyszámú népnek a hit dolgait tanítottam, több mint egy óra hosszat, magyarul. Utána mindketten az öregeket gyóntattuk 11 óráig. Ennek terhe főként rám maradt, mivel csak én beszéltem magyarul, csupán néhányan gyóntak románul Ferenc páternek. Aztán misét mondottunk, azokat, akik meggyóntak, a szent áldozással erősítettük, majd megebédeltünk. Délután kettőtől háromig a szentségekről beszéltem a mezővárosból [Csöbörcsökről] és a három faluból egybeseregletteknek, különösen a keresztségről. Ezután öt óráig kikérdeztem és elismételtettem a tanultakat és más felmerülő kérdésekben adtam választ, öttől hatig az egybehívott bábaasszonyokat és a licenciátust vizsgáztattuk, főként a keresztség feladásának módjáról, mert azt tapasztaltuk, hogy a bábák sohasem végezték ezt jól és érvényesen. Ugyanis amikor a gyermeket a vízbe merítették, nem mondták hozzá az idetartozó szavakat, csak keresztvetéssel jelölték meg. Egyébként az öreg [az említett licenciátus] által végzett kereszteléseket is fölöttébb kétségesnek ítéltük. Ez ugyanis előbb elmondta a keresztelési szöveget, és csak amikor a Szentlélek nevéhez érkezett, akkor kezdte meg a vízzel való meghintést. Ezért kénytelenek voltunk elrendelni az apáknak és az anyáknak, hogy minden gyermeküket, akiket a 17 év alatt a bábák vagy az öreg licenciátus keresztelt meg, másnap délutánra hozzák el a templomba, de a keresztszülők is legyenek jelen. Ezután ismét gyóntattunk a késő esti órákig.
