Századok – 1985
Tanulmányok - Benda Kálmán: Csöbörcsök. Egy tatárországi magyar falu története a 16–18. században IV/895
EGY TATÁRORSZÁGI MAGYAR FALU A 16-18. SZÁZADBAN 907 „Aki Tatáiországba megy, legjobb, ha Czöbörczökön át veszi útját, ez már a tatár király uralma alatt van. Lakóinak nagy része magyar, egy deák szolgál köztük, az is magyar és jó katolikus, aki hivatalával járó kötelességből gyakran jár Tatárország távolabbi részeiben is. Néhány napot töltöttem köztük; Szent Ignác ünnepén [február 1.] az egybesereglett nép, akárcsak a lelkek a purgatóriumban, sírva ismételgették: könyörüljetek rajtunk, könyörüljetek rajtunk, legalább ti, keresztény testvérek, és küldjetek hozzánk papot, hogy legyen mi megváltónk."5 ' Bekét annyira megindította a csöbörcsökiek elhagyatottsága, hogy el akart menni közéjük, a rend generálisa azonban nem engedélyezte, mondván, hogy messze van, a tatárországi helyzet bizonytalan, a misszió nincs ahol lábát megvesse.6 0 Legközelebb 1664-ben hallunk újra Csöbörcsökről. Vito Pilutio ferences szerzetes, a moldvai misszió prefektusa hosszú jelentésben panaszkodik a papnélküliségről, a misszionáriusok nyomoráról és meglazult erkölcseiről. ,A legtöbb gyülekezetben jó ha évente kétszer vagy háromszor tartanak misét. Különösen Ciuberciuchon, a tartomány legszélén, Tatárországban, ahol több mint 40 éve nincs állandó pap, bár 40 katolikus család él itt, csak egy kántor, aki lutheránus, ö keresztel és esket, ő látja el a többi funkciót is. Az oltárnál a megszentelt kehelybó'l az asszonyoknak, a lányoknak és másoknak is pálinkát oszt".6 1 Nemsokkal Vito Pilutio idézett jelentése előtt Antonio Rossi da Mondaino ferences, a moldovai misszionáriusok egyik legrokonszenvesebb alakja, aki valóban az életét áldozta rá, hogy ezeknek a mindenkitől elhagyott embereknek vigaszt és hitet adjon, s akit a galaci nép szentként tisztelt, az alábbiakról tájékoztatta a Hitterjesztés Szent Kongregációját. „Tudomásomra jutott, hogy innen 6-8 napi járásra, a tatárok földjén van egy falu vagy egy város, Ciberci nevű, ahol vagy 30 háznyi katolikus él, és nincs papjuk, pedig nagyon szeretnének. Két vagy három éve kértek a jezsuita atyáktól, azok küldtek is valakit hozzájuk, de nem tudott ottmaradni, mert van ott egy rossz ember, akinek a Dascaro nevet adták, ami annyit jelent tudós ember, és ez végez minden funkciót a templom körül, a keresztelést és a többit. Nyilvánosan iszik a kehelybó'l, és ezer méltatlan dolgot cselekszik, azt mondják, Luther szektájához tartozik. Ez az elvetemült ember halállal fenyegeti, ha valami pap oda akar költözni, így nem tudott senki megmaradni. Arra gondoltam, hogy kereskedőnek öltözve elmegyek oda, e célból csináltatok magamnak egy színes ruhát a vidék divatja szerint. Ami apróságot találok, azt magammal viszem, és ha lezajlik a húsvét, nekiindulok ennek az útnak. A holmimat itt hagyom Galacban, és 20 vagy 25 napig maradok távol, ennél rövidebb idő alatt nem tudom elvégezni, tekintettel a távolságra. Mindent megfigyelek, és őszintén beszámolok mindenről."6 ' 5 9 1644. július: ARSI Austria Vol. 20, Fol. 384-387. Веке Pál írhatta a Bandinus-féle jelentés Csöbörcsökről szóló sorait is, hiszen maga Bandinus érsek nem jutott el a Dnyeszterig. Eszerint: a katolikusok száma a gyermekekkel együtt 200, magyarok és románok. Templomuk durván összeácsolt fatemplom. A harangot csak a magyarok használhatják, a románok nem. Magyarul, románul, törökül és tatárul beszélnek, Törökországban és Tatárországban egyaránt szabadon mozognak, azon a jogcímen, hogy csöbörcsökiek és a tatár kán birtokába tartoznak. (Bandinus, i. m. ld. 47. jegyz. 330.) 60 Mucius Vitelleschi jezsuita rendfőnök levele Bekének, 1648. augusztus 15.: ARSI Austria Vol 6, Fol. 5. - Веке 1650-ben újra javasolta a tatárországi misszió megvalósítását, de a rendfőnök ekkor is elutasította: uo. Vol 20, FoL 361-371. 61 Moldvabá^va, 1664, július 3.: APF Vienna Vol. 8, Fol. 136-139. 6 '1664. április 2., Galac: APF Vienna VoL 8, Fol. 184-185.
