Századok – 1985
Folyóiratszemle - Igrickij Ju. I.: Az „Oroszország és Nyugat” probléma mai burzsoá historiográfiája III/879
FOLYÓIRATSZEMLE 879 francia követtel: elfogadják a német felkinálkozást. Augusztus 23-a után biztosította a szovjet diplomácia Lengyelországot az 1932-es egyezmény sérthetetlenségéről, szeptember 2-án pedig — az angol—francia hadüzenet előtt — ismételten segítséget kínált, de a lengyel vezetés legfeljebb gazdasági segítséget igényelt. ( Voproszi isztorii, 1984. 3. sz. 23—41.) M. JU. 1. 1GRICKIJ AZ „OROSZORSZÁG ÉS NYUGAT" PROBLÉMA MAI BURZSOÁ HISTORIOGRÁFIÁJA Napjaink nemzetközi ideológiai és politikai viszonyainak éleződése, a polgári történetírás „politika szolgálólánya" szerepe eredményezte a régi probléma felelevenedését. Hangsúlyozzák az orosz (szovjet) fejlődés másságát, az ún. Nyugat fejlődését tekintik klasszikusnak, egyetemes érvényűnek, az egyetemes társadalmi haladás fő útvonalának. Szembeállítják ezzel az orosz (szovjet) utat. Despotikus-bürokratikus „ázsiai" rendszerként értelmezve a cári abszolutizmust, kontinuitást implikálva az 1917 előtti és utáni politikai intézményrendszer között. Analóg módon a leninizmust is „keleti", orosz termékként állítják szembe a marxizmussal. Mindeme értelmezések előfutáraként a szerző késő középkori naplókat, útleírásokat említ, amelyekben vagy részinformációk alapján, vagy politikai célzatossággal Oroszország politikai és kulturális másságát, különösségét bizonygatták. Magyarázatként a bizánci hatásra, a keleti kereszténységre utaltak, illetve a mongol—tatár hódítás torzító hatását emlegették. Napjaink polgári történetírói, politológusai gyakran hivatkoznak a szlavofil tanításokra, az orosz történetírás ún. állami irányzatának képviselőire (Sz. M. Szolovjov, B. N. Csicserin stb.), akik az „eurázsiaiság" koncepciót fogalmazták meg. Eszerint Oroszország két kultúrkör ötvözete, s ebben rejlik fejlődési sajátossága, mássága, különössége. Igrickij számos idézettel illusztrálja a polgári szerzők (Ch. Halperin, D. MacKenzie, S. H. Baron és R. Pipes) egyoldalú értékeléseit, megállapításait. Részletesebben R. Pipes felfogását vizsgálja, és általános érvényű, meggyőző cáfolatára is vállalkozik. R. Pipes — és számos követője — az orosz fejlődés másságát a természeti feltételek mostohaságából, a bizánci hatásból és a mongol—tatár hódítás következményeiből vezeti le. Beállítása szerint Oroszország történetében nem beszélhetünk az európai (klasszikus) feudalizmus ismérveiről. Hiányoztak a megfelelő feudális intézmények, a politikai széttagoltság, a hierarchizáltság. Az oroszországi fejlődésből az európai típusú burzsoázia, a modern hitelélet és a középkori városiasodás is kimaradt, torzán sajátossá, mássá téve a keleti kolosszus történelmi útját. Ennek lényeges vonása az államhatalom deformálódott mindenhatósága, az állampolgárok politikai önállótlansága, a centralizált, bürokratikus intézményrendszer kiépülése. A szerző jogosultnak tartja a fejlődési sajátosságok keresését, szükségesnek tekinti az összehasonlító módszert, de nem merev, statikus, torz modellek alapján, hanem sok tényezős, dinamikusan változó, kölcsönhatásban fejlődő régiók és társadalmak komparatív vizsgálatával. A történelmi materialista történetszemlélet és módszer főbb, általános ismérveit számba véve, az emberi társadalom fejlődésének egyetemességét, a folytonosság és megszakítottság dialektikáját, a történelmi érintkezések szerepét és az egyenlőtlen fejlődés törvényszerűségeit hangsúlyozza. Ez utóbbira utalva, keresi az eurocentrikus felfogás gyökereit, boncolgatja a gyarmatosítás történelmi funkciójával kapcsolatos polgári felfogásokat. Rámutat, hogy az ún. Nyugat, illetve Európa sem tekinthető homogén egységnek, s mint minden modell, ez is korlátozottan alkalmazható és érvényesíthető. Felhívja a figyelmet a tipologizálás tudományos megalapozottságának követelményére. Meggondolásra érdemes példák sorát olvashatjuk Igrickij cikkében. A kijevi, illetve a 15. századi Oroszország feudális jellegú viszonyaival, a feudális széttagoltság tényével, a városfejlődés „európai" vonásaival érvel. Az „eurázsiaiság"-gal kapcsolatban az arab kultúra európai hatására, a renaissance kialakulásának Európán kívüli tényezőire utal. A mongol—tatár uralom hatásának egyoldalú túlértékelésé-18*
