Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
80 BELLF.R BÉLA keresztülhajtani!!!" Az egész szövetkezés mögött a lemondott kancellárnak, Seipelnek a kezét sejtették, ami nem is esett messze az igazságtól. Seipel, mióta leköszönt a kancellárságtól, már nem csinált titkot Heimwehr-szimpátiájából.10 5 A bécsi magyar követség öröme annál nagyobb volt, mert úgy vélték, hogy ez a hatalmi csoportosulás kimondottan magyarbarát irányzatú: „ők elsősorban velünk akarnak egy legszorosabb együtthaladást"10 6 — írta levelében Janky követségi tanácsos. A közlekedés javulása Az ausztriai helyzet aláaknázását célzó közös olasz—magyar diplomáciai erőfeszítésekről természetesen Burgenlandban semmit sem tudtak. Örültek annak, hogy 1929-ben végre kikerültek a nemzetközi diplomácia fénykévéjéből, és háborítatlanul fáradozhatnak belső problémáik megoldásán. Ezek sorában első volt a közlekedés. A közlekedési hálózat maximális kihasználása érdekében az osztrák nemzeti tanács még múlt évi november 21-i ülésén elfogadta a magánvasutak megváltásáról és a burgenlandi magán vasúttársaságok üzemének biztosításáról szóló törvényjavaslatot. Bár a megváltás csak 1930. január 1-ével kezdődött meg, az osztrák, de különösen a burgenlandi közlekedés fejlesztésébe már ezeket a magánvasutakat is be lehetett vonni.10 1 A sopron—kőszegi vasút megszerzésével még nagyobb eredményt ért el Ausztria. Ezt a vasutat, amely Sopronból indult ki, és Burgenland területén áthaladva Kőszegnél ért véget, a velencei egyezmény igen nehéz helyzetbe hozta. A vasúti részvények többségével rendelkező svájci tőkeérdekeltségnek emiatt állandó vitája volt az osztrák állammal. Végül is nemzetközi döntőbíróság elé vitte az ügyet. 1929 május elején Gustavo Guerrerónak, San Salvador párizsi nagykövetének elnökletével nemzetközi döntőbíróság szállt ki a helyszínre.108 A helyszíni szemle alapján gyorsan, még a nyár végén megszületett a döntés. Eszerint mind az osztrák, mind a magyar állam megváltani köteles 1929. július 1-i érvénnyel a sopron—kőszegi helyiérdekű vasútnak a maga területére eső szakaszait, és Magyarország köteles átengedni a maga tulajdonát Ausztriának. Az osztrák államnak az egész vasútvonalért 108 362,65 aranyfranknyi járadékot kell folyósítania 65 évi törlesztéssel, míg az 1922-től 1929-ig terjedő időszakra — ugyancsak 65 évi részletben — 600000 aranyfranknyi átalány-összeget kell fizetnie. Az osztrák hivatalos jelentés Ausztria szempontjából rendkívül kedvezőnek ítélte meg a döntést, amely így osztrák kézbe juttatta az egész vasutat, beleértve ennek 105 König Antal: A Hcimwehr múltja, jelene és jövője. Magyar Szemle 1929. VII. k. 3. sz. 265. 106 Iratok IV. 167. sz. 276—277. • 107 Ausztria átveszi a burgenlandi magyar vasutakat. Újság 1928. nov. 22. 108 Nemzetközi döntőbíróság szállt ki Sopronban az osztrák kormány és a Kőszeg—Soproni Vasúttársaság ügyében. Pesti Hírlap 1929. máj. 11. Népszövetségi döntöbírák érkeztek Sopronba. Pesti Napló 1919. máj. 11.
