Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 737 jószágtartás, kerti és takarmánynak való föld, termények, tüzelő is járt számukra. Ugyanakkor gyakran „robotoltak" a bérlet fejében, holdanként 1—2 napot. Sokszor harmados kukoricaföldet is vállaltak, de kaptak olykor répaföldet, s állattartási lehetőséget is. Ez utóbbi a jövedelmükben éppen olyan nagy szerepet játszott, mint a gazdasági cselédeknél. Sokszor egybemosódott a dohányos a béressel, illetve a béres a dohányossal, különösen a parasztgazdaságokban. 4—5 kat. hold dohány esetén a fontos munkákhoz (törés, fűzés, csomózás stb.) a 4—5 családi munkaerő mellé még napszámosokat is felfogadtak, legalább néhány napra.172 Mindebből adódik, hogy a dohányosok megítélése terén eléggé ellentétesek a vélemények. Illyés például a cselédjelleget hangsúlyozza, Erdei inkább a viszonylagos függetlenségre és a magas jövedelemre helyezi a hangsúlyt. A dohányosok minden esetben jóval magasabb életszínvonalon éltek, mint a cselédek, készpénzük is bővebben volt, éppen ezért hívták őket „báróknak"-nak a cselédek, a mezőgazdasági munkások.17 3 Lényegében hasonló a megítélése a többi kertésznek, a dinnyéseknek stb. is. Ezeket a speciális kultúrákat csak népes családok művelhették, s ezeknek az átlagos mezőgazdasági keresetekhez viszonyítva jóval nagyobb pénzjövedelmet biztosítottak ezek a kultúrák. Némileg eltérnek tőlük a bolgárkertészek, akik többnyire bérelt földön termeltek, vagy a saját földjükön. Az 1930-as években a Duna-Tisza-közén s Budapest környékén ezeknek a speciális tudással rendelkező bolgárkertészeknek igen magas jövedelmük volt, a vezető kertészek évi jövedelme meghaladta a 2000 P-t is, az egyszerű bolgárkertészek jövedelme évi 400—1750 P között volt pl. Cegléden.174 Mindez csupán némi bepillantást enged ezekbe a speciális foglalkozásokba s a jövedelmekbe. A lényeg ezeknél az, hogy egyrészt maga a speciális kultúra megengedi, vagy megkívánja a családok teljes munkaerejének maximális kihasználását, körükben tehát nincs szó munkanélküliségről. Másrészt a kialkudott föld vagy termény megfelelő állattartást tett lehetővé, ami nagymértékben hozzájárult a családi jövedelemhez. A mezőgazdasági munkásrétegek jövedelemszintjéről írottakat többé-kevésbé megerősítik azok az egyéni vizsgálatok, amelyekkel rendelkezünk. Az 1930-as évek közepén a Tiszántúlon a mezőgazdasági munkások jövedelemszintjét évi 300 P-n aluli összegre tették.17 5 Még a gazdasági válság idején, az egyik legnehezebb évre, 1932-re vonatkoztatva vizsgálta a mezőgazdasági munkáskereseteket Kerék Mihály. Tanulmánya rendkívül siralmas körülményeket rögzített. A Sárréten 302,30 P-nyi bevételt rögzített, a saját, illetve részes föld, valamint az idegenben végzett munka után. Csongrád megyében csupán 230 P-re, a Jászságban 265 P-re rúgott az évi 172 A dohányosokra: Nagy Dezső: A rétközi dohányosság történetéről és szerződéseiről, 1950-ig. Agrártörténeti Szemle, 1973. 187—193. 173 Vö. Papp József: A tiszacsegei tanyák népének „bárói", a dohánykertészek (1778—1945). In: Hajdúsági Múzeum Évkönyve, III. к. 1977. 187—203. 174 Surányi Dezső: Bolgárkertészetek Cegléden és hatásuk a város zöldségtermesztésére. Agrártörténeti Szemle, 1981. 180. 175 Seres József: i. m. 436.
