Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 733 A sommásjövedelmek nagyságát mindezek alapján is nehéz meghatározni. 1937—1939 között 207,70—226,48 P között volt, mint az idézett számítás utal rá, amihez még 6 hónapi élelmezés értéke is járult. Ebből sok esetben megtakarítottak a sommások, a saját gyomruk árán. Különösen így voit ez az 1930-as évek első felében, a válság idején,156 de a későbbiek során is. Ott is lehetséges volt ez, ahol egyénileg készítették el ételeiket, s ott is, ahol külön személyzet főzött rájuk.157 A megtakarítás azonban nem lehetett több, mint két-három heti élelmezés adagja, hiszen rendkívül nehéz munkát végeztek, szükség volt az energiára. A jelzett összeget tehát legfeljebb 15—18 P-vel növelhetjük meg, ha hozzászámítjuk a megtakarítás értékét is. így 1937— 1939 között 225—245 P-re tehető az átlagkereset. A sommások mintegy egyharmad részének ennél 20—25%-kal több, kétharmad részének pedig 10—15%-kal kevesebb volt a jövedelme. Az I. osztályú munkás esetében 270—300 P-re mehetett fel a bér, a többinél viszont 200—220 P között volt. Körülbelül hasonló sommásbérekről lehet beszélni korábbi időszakokban is. Pénzben kifejezett értéke természetesen több lehetett (a Györffy István által közölt sommásbér értéke 1927—28 körül meghaladta a 280 P-t), de vásárlóértéke nagyjából hasonló a 30-as évek végének sommásbéreihez. A sommásgazda jövedelmét a valóságban nem ismerjük. Annak tetemes részét nem a kikötött bére adta, amely általában az I. osztályú munkásénál magasabb pénzjövedelemből (de nem mindenütt annak kétszereséből!), az I. osztályú munkás bérénél valamivel magasabb terményjövedelemből és az élelmiszerből állt, ami a munkásokéval egyforma volt. Kapott ezen kívül minden verbuvált munkás után meghatározott összeget, vagy meghatározott mennyiségű gabonát, s mert rendszerint a szakácsnő, vagy nagyobb csapat esetében a főszakácsnő a felesége volt (aki szintén az I. osztályú munkás bérét kapta), jövedelmének jelentős részét tette ki az élelmiszermegtakarítás, ami munkásonként talán nem tesz ki sokat, de egy nagyobb csapatnál 6 hónap alatt jelentős mennyiségű élelmiszer lehetett. A bandagazda és feltsége együttesen legalább 4 első osztályú munkás jövedelmére tehetett szert, valóságos jövedelme azonban ennél jóval több is lehetett. Kettőjük jövedelme pénzben kifejezve tehát a 30-as évek második felében legalább évi 1200—1400 P volt.158 Az átlagos sommásjövedelem tehát nem volt elegendő ahhoz, hogy egy egész család megélhessen belőle. Legalábbis egy kereső esetén semmi esetre sem. A sommások ezért vállaltak rendszerint egyéb munkákat is, bár keresetük döntően nagyobbik részét a sommás munkáért kapott bér tette ki. De vagy nekik, vagy családjuk otthon maradt tagjai közül valakinek még napszámot kellett vállalnia, aratáskor legalább marokszedést, vagy más formában kellett dolgoznia. Jövedelmük jelentős részét tette ki a napszámbér és az aratórész, valamint a cséplésnél megszerzett rész is. 156 L. pl. Illyés Gyula: Puszták népe. 157 Erre Lencsés Ferenc: Mezőgazdasági idénymunkások. . . 149. 158 Lencsés Ferenc: i. m. alapján számítva.
