Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
726 GLINST PÉTER jövedelemből annak a résznek a reálértékét, amelyet megtakaríthattak, hiszen több terméket kellett áruba bocsátani ugyanannyi ipari termék beszerzéséért. Ezt a cselédek azonban valószínűleg nem érezték meg, hiszen megtakarításaikat nem fogyasztási cikkek vásárlására, hanem földvásárlásra fordították, a földárak pedig legalább ugyanolyan mértékben estek. Ezek azonban olyan kérdések, amelyeknek részletes elemzése még a jövő feladata. Kimutatható azonban a bérek szerkezetében némi változás. Az 1920-as években a készpénz és a terményjárandóság aránya a béreken belül nagyobb volt. A készpénzbér arányának csökkenése később oly sok panasz tárgya, hogy ez egyértelművé teszi annak csökkenését, csupán a csökkenés mértékét nem ismerjük, bár voltak helyek, ahol a gazdasági válság alatt és a rákövetkező időszakban szinte teljesen meg is szűnt,13 8 különösen a parasztgazdaságokban alkalmazott bentkosztos cselédeknél, legényeknél, de a nagybirtokokon is erősen csökkent a készpénz aránya a bérből. A gazdasági válság azonban fordulatot hozott a terményjárandóság és az illetményföld viszonyában is. Nem lehet tételesen kimutatni évről évre a szerződésekben az illetményföld s a terményjárandóság nagyságának a változásait, de globálisan utal a folyamatra a cselédek kommenciós földjének nagysága. Az 1920-as évek elején a földreform következtében csökken a nagybirtokokon alkalmazott cselédek száma, így a részükre adott illetményföld nagysága is. 1922/23-ban ez 259431 kat. hold volt, 1928/29-ben 193427. A cselédek számának csökkenése 1923 után megállt, az illetményföld csökkenése tehát azt jelenti, hogy a bérben csökkent ez a rész, mert az emelkedő terményárak mellett az uradalmak jobban jártak, ha föld helyett inkább rögzített készpénzt adtak. 1928-ban azonban elkezdődött a terményárak esése, amire hirtelen megváltozott a helyzet. A cselédek száma nem nőtt ugyan, de növekedett némileg az illetményföld. Ekkor tehát ismét inkább földdel fizettek, s arányosan csökkentették a bérekben a készpénzt. Az 1930-as évek második felében (1936-tól) ismét csökken a kommenciós föld aránya, mert növekedtek a terményárak.139 A készpénz és az illetményföld arányának módosulásai, ha azt is célozták, hogy a válság terhét részben legalább áthárítsák a cselédekre, érdemben nem éreztették hatásukat. Ellensúlyozta ezt a különbséget jelentős mértékben az, hogy a cselédek bére előre rögzítve volt, s rossz termés esetén is megkapták a terményjárandóságot. Ennek a cseléd családok életszínvonalának stabilitása terén valószínűleg jóval nagyobb szerepe volt, mint a kisebb-nagyobb módosulásoknak a bérek szerkezetében, amelyek az uradalmak számára ugyan jelentős előnyöket hozhattak, egy-egy cseléd kommenciójában azonban nem nagyon érződött a különbség. A mezőgazdasági bérmunkások másik nagy csoportja a sommások. Tulajdonképpen olyan átmeneti formáról van szó a napszámosok és a cselédek között, akik az év egy részében, általában 2—6 hónapi időtartamra szerződtek le, túlnyomórészben a nagybirtokokra. Alkalmazásuk májustól októberig tartott, olykor még novemberben is. Erre az időre írásos szerződést kötöttek. Alkalmazásuk és bérezésük formája is 138 Szabados Mihály: i. m. 38—39. 139 Az adatokra: Magyar Gazdák Szemléje. 1940. 270.
