Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
716 GLINST PÉTER rendszerint elegendő volt a fűtésre és a főzéshez. Néhány helyen még egyéb természetbeni járandóságot is kikötöttek a szerződések, elsősorban a hagyományos gazdálkodást követő, konzervatívan kezelt gazdaságokban, s az olyan vidékeken, ahol a hagyományos életformának az általánosnál nagyobb súlya volt. Bükön a cselédek 8 liter petróleumot és 8 kg cukrot is kaptak évente. A petróleum elég széles körben volt még része a járandóságnak, cukor ritkábban szerepelt a szerződésekben. Az aszalói káptalan birtokán pl. 24 liter petróleumot kaptak a cselédek.95 S nemcsak parasztoknál, hanem nagybirtokokon is előfordul, hogy a cselédek bérük részeként részesföldet kaptak, így pl. Pusztamiskén minden cseléd annyi földet kaphatott, amennyinek a megművelésére vállalkozott. Máshol is előfordult ilyesmi, Somogy megyében pl. az Esterházy-birtokokon összesen 485 kat. hold földet béreltek a cselédek.96 A cselédbér részét képezte bizonyos összegű készpénz is. Ez azonban önmagában rendszerint igen kevés volt, az 1930-as években általában 20—100 pengő között lehetett. Ugyancsak a helyi szokásoktól és persze a gazdasági körülményektől függően. S a cselédek pénzbéréhez tartozott annak a prémiumnak az összege is, amelyet a jobban kezelt, nagyobb uradalmak, a cselédnek a munkában való érdekeltebbé tétele érdekében az 1930-as évek elejétől kezdve egyre szélesebb körben bevezettek. Természetes, hogy ez a prémiumrendszer elsősorban azokban az ágazatokban terjedt, amelyek érzékenyebbek voltak az árakra, ahol a mennyiség és a minőség nagymértékben és közvetlenül befolyásolta a jövedelmezőséget. A Fejér megyei jól kezelt nagybirtokokon pl. a tehenesek a tenyésztést és a fejés munkáját elősegítendő havi mintegy 18—20 P-t kitevő jutalékokat kaptak 1934 táján. 6 liter tejnél több napi tejhozamnál literenként — az istállóátlagot figyelembe véve — 0,2 fillér volt ez a jutalék.97 Szentgyörgypusztán is jutalékot kaptak a tehenekre, ez havi 2—2,5 pengőt tett ki (tejliterenként 2 fillér), s itt borjúpénz is járt a tehenesnek. Jutalmazásféle volt viszont rendszeresítve az akasztó-vésztői uradalmakban.98 Országosan a jutalékrendszer azonban még nem volt elterjedve, s így ilyesféle összegeket természetesen nem lehet beszámítani a bérekbe. A jutalékrendszer kialakításában valószínűleg szerepe lehetett annak, hogy a tehenesek a nagy uradalmi tehenészetekben olyan megfeszített fizikai munkát végeztek, aminek hosszabb időn át rendszeresen nem lehetett eleget tenni. Ezért a teheneseket az uradalmak 3—5 év után rendszerint lecserélték. A munkát tehát vonzóvá kellett tenni számukra, s ezt a célt szolgálta a prémium. 95 Orosz László: Uradalmi cselédek és summások az aszalói káptalani birtokon. In: Foglalkozások és életmódok. Miskolc, 1976. 196. 96 Kanyar József: Elsikkasztott földreform, megvalósult földosztás Somogyban (1920, 1945). Bp. 1964. 98. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 33.). 97 Kecskés Sándor: Tehenesgazdák, tehenesek fizetése és jutalékrendszere Fejér megyei uradalmi tehenészetekben (1934). Agrártörténeti Szemle, 1981. 204. Különféle jutalékrendszereket mutat be a szerző: 203—210. 98 Oláh József: Az akasztó-vésztői uradalmak gazdálkodása a XIX—XX. század fordulóján. Bp. 1975. 107—108. (Agrártörténeti Tanulmányok 1.)
