Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 707 S meghatározóak bizonyos mértékig a természeti körülmények is. Az ország délkeleti felén általában évente 270 munkanap kínálkozik a tavaszi és az őszi fagyok között, míg az északi megyékben csupán 170 munkanap. Ugyanakkor a Tisza vonalától keletre kb. egy hónappal hamarabb fejeződnek be a mezőgazdasági munkák, itt tehát a mezőgazdasági bérmunkás népesség egy hónappal korábban marad munka nélkül, mint a Balaton—Bakony vonalától nyugatra.68 A 10 kat. holdnál nagyobb üzemekben a munkaerő foglalkoztatottságának mértékét országosan 96%-ra, a Dunántúlon teljes mértékűre, az Alföldön 94,8%-ra, Északon 93,2%-ra becsülték. Más a helyzet azonban a 10 kat. holdnál kevesebb földdel rendelkező rétegek esetében. Ezeknél a foglalkoztatottság mértéke országosan csupán 65,8%-os, a Dunántúlon 69,5%-os, az Alföldön 65,1, Északon pedig 58,9%-os volt.6 9 A törpebirtokos és napszámos rétegek foglalkoztatása a legnagyobb mértékben a Dunántúl állattenyésztő és intenzív szántóföldi termeléssel rendelkező területein volt a legjobb (a foglalkoztatás Fejér megyében 96,4%-os, Komáromban 83,7%-os, Győrben 77,8, Baranyában 77,4, Tolnában 73,7, Somogyban 70,8%-os volt), valamint a Duna—Tisza köze és a Tiszántúl intenzív zöldség-, szőlő- és gyümölcstermelő körzeteiben (Bács-Bodrog megyében 100%-os, Szabolcsban 85,7%-os, Zemplénben 70,5%-os, Pest megyében 65,7%-os a foglalkoztatottság aránya), míg a jelzett rétegek munkakapacitását a legkevésbé a Tiszántúl és a Duna—Tisza köze nagy gabonatermelő körzeteiben (elsősorban Békésben, itt csupán 43,7%, Hajdú megyében 46,7%, Csanádban 54,0%, Csongrádban 55,8% volt a foglalkoztatás mértéke), valamint Sopron (55,4%), Vas (48,3%) és Zala (53,2%) megyékben tudták hasznos munkával lekötni. Mint ebből az adatsorozatból is látjuk, nemcsak a mezőgazdasági termelés szerkezete,7 0 hanem a népsűrűség is7 1 beleszól a foglalkoztatottság mértékébe. A munkanélküliség strukturális jellege következtében nyilvánvaló, hogy a napszámos rétegek életszínvonala szempontjából alapvető volt az, volt-e bármilyen kevés saját vagy bérelt földjük, vagy sem. Munkaalkalom — egyes körzetektől eltekintve, ahol erdőmunka akadt — csak tavasztól őszig volt, így annak a munkásnak, akinek nem volt földje, többnyire csak márciustól októberig nyílt lehetősége a munkára. Akinek viszont volt saját földje, az részben lekötötte a munkaerejét élelmiszerszükséglete egy részének a megtermelésével, vagy takarmánytermeléssel, s így állatokat tarthatott. A kisállattartás (baromfi stb.) ugyancsak komoly lehetőséget nyújtott a családi munkaerő további foglalkoztatására. Már a 20-as években nyomott volt a mezőgazdasági munkaerőpiac. A mezőgazdaság jövedelmezőségének csökkenése a paraszti gazdaságokat arra kényszerítette, hogy csökkentsék az idegen munkaerő alkalmazását. Ezt a kortársak 48 If], Leopold Lajos: Közgazdasági Szemle, 1934. 455. 49 Matolcsy Mátyás: A mezőgazdasági munkanélküliség Magyarországon. 17. 70 Békés és Csanád megyékben a gabonaterület aránya a szántóból 45,6, ill. 41,6%, míg Fejérben 31,8, Komáromban 27,2 és Baranyában 31,1% volt 71 Békésben egy négyzetkilométerre 81,4, Csanádban 88,0, Fejérben viszont 53,4, Komáromban pedig 68,0 fő jutott.
