Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 705 utóbbiak, tehát a pénzért végzett munka mennyisége 1930-ban összesen 166 napot tett ki. Ezekből a munkákból állt össze az 575,30 P-nyi munkabér-jövedelem. Az összjövedelemből 476,44 P-t adott a gazdaság, elsősorban az állattenyésztés. 2 sertést, 9 kacsát, 10 pár csirkét, valamint tojást és a részért végzett munkából származó 15 q kukoricát adtak el, ez együttesen 382,80 P-nyi bevételt hozott.6 1 Mint látható, a család által végzett munka és a saját parcella termése kiegészítette egymást. Tulajdonképpen a sertéshizlalás és a kukorica tartotta el a családot, s rendkívül nagy jelentőségű tényezője a család megélhetésének a földdarabka, a parcella-gazdaság, ami nélkül mindez nehezen lett volna megoldható. így tudták biztosítani a következő évi hizlaláshoz két malac megvásárlását. Ha a saját föld nem lett volna, hiányzott volna az alap a család gazdálkodásához, mindenképpen szükség volt tehát arra, hogy földet műveljenek, ha másképpen nem, akkor bérlet útján. Ebben az esetben azonban jóval több munkaidejét köti le a családnak a bérlemény, ami természetesen jelentékenyen csökkentette volna a munkavállalás lehetőségét. A család évi kiadásai 33,04 P-vel így is meghaladták a bevételeket (ennyivel tartoztak a helyi boltosnak), s az egy főre jutó összjövedelem (az 1051,74 P hat lélek között oszlik el) 1930-ban 175,29 P volt, fejenként és naponta 48,02 fillér, ami jelentősen meghaladta azt, ami más számítások szerint a napszámos rétegeknél általános lehetett. Nem is szántuk másnak a példát, csupán annak illusztrálására, hogy milyen lehetett az ilyen típusú családok jövedelmének az összetétele. Az 5. táblázatban közölt adatok valószínűsítése mellett szólnak más adatok is, amelyek szerint általában 300 P alatt csak a föld nélküli munkáscsaládok egy részének volt a jövedelme. Ilyenek voltak pl. a viszonyok Kunágotán a 30-as évek közepén, ahol a mezőgazdasági munkáscsaládok egy részének 300 P-n alul volt a jövedelme, míg a törpeparcellás családok zöme 300 P-nél valamivel több jövedelemre tett szert.62 Nagyjából hasonló a kép akkor is, ha visszakanyarodunk a nemzeti jövedelem-számításokhoz. Ezek szerint 1930-ban 227,20 P jutott a törpebirtokos családok egy-egy tagjára. Ez 5 tagú családokat alapulvéve 1136 P családi jövedelmet jelent.6 3 Az 1938/39-es számítás szerint a törpebirtokos családok > jövedelme 372—1087 P lett volna.6 4 így az alsó és felső határokat figyelembe véve, az 5. táblázatban foglalt adatokat nagyjából reálisnak tartjuk. A paraszti népesség további, bérmunkából élő rétegei jövedelmi viszonyainak vizsgálata előtt kénytelenek vagyunk — legalább általánosságban — a mezőgazdasági munkanélküliség kérdésével foglalkozni. A két világháború közötti évtizedekben a mezőgazdaság jövedelmezőségének romlása, a kivándorlási lehetőségek megszűnése, 1 majd a gazdasági világválság következtében a mezőgazdasági munkanélküliség megnőtt, s olyan mértékű problémává terebélyesedett, hogy már nem lehetett megkerülni. így a 30-as években hivatalosaknak tekinthető statisztikai felmérések készültek, a 30-as évek agrárgazdasági irodalmában már szemmel tartják ezt a kérdést. " Uo. " Seres József: i. m. 436. 63 Matolcsy Mátyás: Jövedelemeloszlás... 281. 64 A magyar nemzeti jövedelem és annak elosztása egykor és most. 21.
