Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 703 termelése kifizetődött. Ahol jó minőségű szőlő termett, vagy a dohány-, paprika-, dinnye-, hagymatermelő körzetekben természetesen megélhetett egy család, és adott körülmények között nem is rosszul 3—5 holdból. Példaképpen utalunk egy vecsési, tehát Budapest zöldségellátó övezetéhez tartozó gazdaságra. 1937-ben a gazdaság 2 kat. hold 847 négyszögöl területű volt, s a tulajdonos még 3 kat. hold 1200 négyszögöl földet felesbérletben művelt. A jövedelmet tehát saját gazdasága és a bérelt föld feléről (összesen tehát 4,4 kai. holdról) biztosította magának. Saját gazdaságának egy részén kettős termelést folytatott, tengerit, paradicsomot, rozst, káposztát, burgonyát, szőlőt, babot, uborkát, hereféléket, gyümölcsöt stb., míg a bérelt földön kukoricát, paradicsomot, tököt és babot termelt. Saját földjéből 1068,40 P, a bérleményből 706,80 P volt a jövedelme, összesen tehát 1775,20 P. Felesége is vele dolgozott a földön, így tulajdonképpen kettőjük munkabérjövedelméről volt itt szó. A jövedelem 60%-ára tehető az, amit munkabérként kerestek meg (a cseléd bér 1937-ben Pest megyében 763 P-re tehető). A gazdaság egy kat. holdja 403,45 P mezőgazdasági jövedelmet hozott 1937-ben 58 Egy nem ilyen belterjes körzetben fekvő 3,75 kat. holdas kisgazdaság jövedelme 1933-ban 482,73 P volt.5 9 Itt tehát 1933-ban egy kat. holdról 128,73 P jövedelmet húzott a család. Nyilvánvaló, hogy csupán ebből a jövedelemből nem lehetett megélni. Megközelíthetjük a kérdést tágabb aspektusból is. Bár nyilvánvaló, hogy minél kisebb egy-egy gazdaság területe, viszonylag annál több értéket kell rajta előállítani, annál inkább csupán a tulajdonos és családja munkaereje felhasználásának adott teret, vagyis annál nagyobb a területegységre jutó mezőgazdasági jövedelem, s az is magától értetődik, hogy számos olyan termelési ágazattal növelhető a jövedelem, amelyek nem vagy alig függenek a földtől (sertéstartás, baromfitartás, méhészet stb.), de azért a növelésnek belátható határai vannak. Éppen ezért alapul lehet venni az 5—10 kat. hold közötti gazdaságok mezőgazdasági jövedelmét, illetve ott, ahol ez rendelkezésre áll, a mellékjövedelmet is (vagyis az összjövedelmet). Mint láttuk, a Dunántúlon ez az adat az 1929—38-as évekre rendelkezésre is áll. Tekintettel arra, hogy a mellékjövedelem a gazdaság terjedelmének csökkenése arányában nő, hiszen annál nagyobb mértékben lehet és kell is a rendelkezésre álló családi munkaerőt idegen gazdaságok rendelkezésére bocsátani, valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha átlagosan az 5—6 holdnál kisebb gazdaságok esetében fele-fele arányt tételezünk fel a mezőgazdasági jövedelem és a mellékjövedelem között. Nyilván a kisebb, egy-két holdas törpeparcella tulajdonosoknál ez az arány a mellékjövedelem javára tolódik el, míg a nagyobb, 3—5 kat. holdas parasztoknál valamivel nagyobb lehet a mezőgazdasági jövedelem a mellékjövedelemnél. Kővágóörsön pl. egy napszámos családnak, amely 1 kat. hold 200 négyszögölnyi földdel is rendelkezett, 1930-ban az évi összbevétele 1051,74 P volt, s ebből 575,30 P származott az idegenben végzett 58 Gunst Péter: Egy vecsési parasztgazdaság jövedelmezősége 1937-ben. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1964. 255—259. 59 Rusznyák Gyula: i. m. 53.
