Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
PARASZTI JÖVEDELMEK AZ 1920-30-AS ÉVEKBEN 697 intenziválódott Nagykőrös példája. (Nagykőrös példáját nem állítjuk Makóval szembe, aránylag kisszámú gazdaságra terjedt itt ki a számtartás-statisztikai adatfelvétel ahhoz, hogy megbízható tükrözője legyen a nagykőrösi helyzetnek. Az azonban kétségtelen, hogy egy jól kezelt, 20—30 kat. holdas gyümölcsös még 1934-ben is több jövedelmet biztosított — 4087,20—6130,80 P —, mint a Tiszántúlon egy három-négyszer akkora gazdaság sokkal kedvezőbb konjunktúra idején. 1934-ben pedig a Tiszántúlon a mezőgazdasági jövedelem — 24,51 P/kat. hold—olyan alacsony volt, hogy a nagykőrösi gyümölcstermelő gazdaság bevételét nem lehet összevetni a tiszántúli gazdaságok ugyanazon évi jövedelmével. Igaz az is viszont, hogy egy ilyen gyümölcstermelő gazdaság erőteljesen bérmunkára orientált, de ha a nagykőrösi gazdaság esetében csupán a tiszta hozamot — 141,87 P/kat. hold — vetjük össze a tiszántúli gazdaságok mezőgazdasági jövedelmével, még akkor is jóval magasabb jövedelmet hozott tulajdonosainak a nagykőrösi gazdaság. Itt mindenképpen egy igen jól kezelt tőkés paraszti gazdasággal állunk szemben, s az természetesen jövedelmezőbb volt, mint a gazdasági válságtól jobban szenvedő, hagyományos módon gazdálkodó tiszántúli gazdaságok.) Az ország egyes régióiban más és másképpen sűrűsödik a gazdagparaszti családok aránya a parasztság egész tömegében,* s különösen a középparaszti családokat nehéz elválasztani a gazdagparasztok alsóbb rétegeitől. Nem tudunk arra a kérdésre konkrét adattal válaszolni, hány gazdagparaszti család található az ország egyik vagy a másik területén. Kétségtelen azonban, hogy a családi méreteket meghaladó gazdaságok esetében, tehát azoknál a gazdaságoknál, amelyeknél az állandóan alkalmazott idegen munkaerő játssza az üzem fenntartásában a nagyobbik szerepet, nem lehet minden esetben gazdagparaszti családokról beszélni. Egyébként még az 50—100 kat. hold közötti üzemek jövedelmezősége sem volt minden esetben olyan, hogy a család számára a gazdagparaszti szintet biztosíthatta volna, ezeknek a gazdaságoknak a jó része tehát jövedelmezőségét, pontosabban az egy főre jutó jövedelmeket tekintve e szint alatt volt. A 20—50 kat. hold közötti gazdaságoknál pedig regionálisan más-más mértékben találunk a gazdaságból gazdagparaszti színvonalon jövedelmet húzó családokat. Lehet ugyan itt azzal érvelni, hogy az 1930-as évek (ezekből az évekből származnak adataink) nem voltak kedvezőek, de amennyire jelenleg az itt-ott előforduló szórványos adatokból meg lehet ítélni, az 1920-as évek konjunkturális időszakában sem lehetett ez másképpen, amint azt pl. az 1929. évi dunántúli jövedelmezőségi adat példázza. Ha pedig néhány évben akadhatott is kiugró jövedelem, egy-két év jövedelme önmagában még nem ad alapot arra, hogy ezeket a családokat a gazdagparasztokhoz számíthassuk. A korszak tartósan * 1930-ban az országban összesen 10755 olyan paraszti gazdaságot irtak össze, amelyeknek területe 50—100 kat. hold között volt, ezek a gazdaságok 1,55%-át tették ki. A Dunántúlon azonban a gazdaságoknak csak 0,71 %-a, az Alföldön viszont 2,37%-a tartozott közéjük. Az ország 50—100 kat. hold közötti gazdaságainak 73,37%-a volt tehát az Alföldön. Az 1930. évi népszámlálás. II. rész. Bp. 1934. 158— 159., 214—215., 242—243. adatai alapján.
