Századok – 1985
Tanulmányok - Gunst Péter: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920–30-as években III/677
Gunst Péter A PARASZTSÁG JÖVEDELMI VISZONYAI AZ 1920—30-AS ÉVEKBEN Tulajdonképpeni feladatunk a parasztság, az egyes paraszti rétegek életszínvonalának bemutatása lenne.1 Amikor azonban feltérképezzük, hogy igazából mi minden is lenne még az, amit ismerni kellene ahhoz, hogy csak megközelíthessük az életszínvonal bemutatását, kitűnik, mai tudásunk nem elégséges ennek a feladatnak a megvalósításához. Bármennyire is meglepő, nem elsősorban azért, mintha a parasztság jövedelmi színvonaláról már mindent tudnánk, s az életszínvonal egyéb tényezői lennének azok, amelyek homályban maradtak. Az életszínvonalat alapjában meghatározó anyagi viszonyokat ismerjük azonban talán a legkevésbé, s amit tudunk ezekről a körülményekről, az is nagyon kétséges. Éppen ezért kell szembenézni a jövedelmi színvonal egyes kérdéseivel. Számos elszórt adat áll rendelkezésünkre, mégis nagyon keveset tudunk a parasztság, az egyes paraszti rétegek anyagi viszonyairól. Érvényes ez valójában persze a történelem szinte mindegyik korszakára, nem csupán a két világháború közötti évtizedekre, de ebben az időszakban számos sajátos, a korábbi évtizedekben nem szereplő körülmény nehezíti a tisztánlátást. Nem az 1950-es évek légkörére célzunk, amelyben természetes volt, hogy azokat az adatokat emelte ki a történetírás, amelyek a parasztság, az agrárproletariátus sanyarú helyzetét reprezentálták. S nem is az 1945 utáni évtizedek történetírásának és néprajzi kutatásainak arra a sajátosságára gondolunk, hogy megfelelő közgazdasági ismeretek hiányában szükségszerűen követtek el torzításokat. Mégcsak nem is arra, hogy az utóbbi évtizedek kutatásai elsősorban az agrárproletár rétegek bérviszonyaira halmoztak fel adatokat, a birtokos parasztság jövedelmei egyértelműen a háttérben maradtak. A legnagyobb nehézséget a parasztság jövedelemszintjének meghatározásánál az jelenti számunkra, hogy a visszaemlékezések szükségszerűen csonkák és torzítottak. Az emlékezet nem képes mindent tárolni, sokszor olyasmit vél megőrizni, ami korábban nem létezett, máskor azt vetíti saját élményként vissza a múltba, amit a tárgyról azóta megismert. S ezért nem lehet az emlékezőt kárhoztatni, a történeti forrásanyagot mindig megfelelő kritikával kell kezelni — nem a forrás tehet róla, ha erről a történetíró vagy a néprajzi kutató olykor megfeledkezik. 1 Fejezet a szerző egy nagyobb, a paraszti társadalom kérdéseit tárgyaló tanulmányából. A paraszti életforma kérdéseivel egy másik fejezet foglalkozik részletesebben. 6 Századok 1985/3
