Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
650 SCHLETT ISTVÁN hogy majd lesz, nem jelent okot arra, hogy foglalkozzanak vele. Mert optimisták voltak? Ezért is, hiszen miért ne hittek volna elkerülhetőségében, ha érdekeiket egy ilyen hit szolgálhatta legteljesebben. Ha mégis szóba került, annak oka az volt, hogy értékeiket és érdekeiket védték, legtöbbször a hazai konzervatív támadásokkal szemben, de néha általánosságban is egy-egy külföldi eseményre reagálva. Fő veszélynek nem a proletárszocializmust, hanem a konzervatívok és újkonzervatívok mozgalmait tartották, s ezért főként az államszocializmus ellen hadakoztak. Az 1870-es évektől kezdődően rákényszerültek erre. Példa rá a Budapesti Szemle, a legtekintélyesebb, ortodox liberális elveket képviselő folyóiratunk anyaga. Nem gyakran ugyan, de alkalmanként annál hevesebben kapcsolódott be a szocializmus kapcsán is a klasszikus liberális elvek magyar változatának a védelmébe. A nemzetközi fejlemények iránt nyitott folyóiratban bizonyos előzményei voltak már a szocializmusról való értekezésnek. 1859-ben Kautz Gyula a nemzetgazdaságtan újabb irodalmának ismertetése kapcsán, 1861- és 62-ben már erre koncentrálva foglalkozott a különféle szocialista és kommunista iskolák nézeteinek a bemutatásával és bírálatával. Kétségtelen, hogy színvonalas írásokról van szó, azonban az is, hogy tárgya nem „fertőzte meg" Kautzot, liberalizmusát nem kezdte ki sem a szocialisták, sem a konzervatívok, sem az „érzelgő filantropok" érvelése. Előbb említett írásában ugyanis erről a három indítékú liberalizmus-bírálatról tud. S nemegyszer gunyorosan utasítja vissza támadásaikat; túlzásokkal és fantasztaságokkal vádolja a szocialistákat, ember- és civilizációellenességgel a konzervatívokat és érzelgősséggel a filantrópokat.111 Az 1861. és 1862. évben megjelenő, ugyancsak öt részben közölt tanulmánya — mint említettük — már a szocialista és kommunista elméletekkel foglalkozott. Amikor színvonalas írásnak neveztük, azért tettük, mert ismertetése valóban széles körű ismeretekre támaszkodik; nemcsak a korabeli szocializmus-bírálatokat, de jó néhány modern szocialista írást, így Engels és Marx több művét is ismeri. S az újabbakat is: hivatkozik például az 1859-ben megjelenő, A politikai gazdaságtan bírálatához c. Marx-műre. Tudósi kvalitásait mutatja, hogy észreveszi, Engelsszel és Marxszal valami új is kezdődött — ha több nem, az mindenképpen, hogy a nemzetgazdaságtani irodalom új feladatokat kapott általuk. A szocializmus bírálata azonban miben sem különbözik kora szokásos érveléseitől. A sokban még a smith-i felfogásra emlékeztető liberalizmusa nyilván nem akceptálhatja a szocialisták bírálatát. Legfeljebb annyiban, hogy egy mellékmondatban Smith is kritikát kap: mert hogy közönyös az iparosok és a munkások jóléte iránt, s hogy lebecsüli az államhatalom szerepét. De ezeket a kritikai megjegyzéseit sem a szocialistáktól tanulta — mondja, s igazat adhatunk neki: a 19. század második felében és Magyarországon már tudni 111 Kautz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék és elméletek története. I—V. Bp-i Sz. 1859—60. VII., VIII. k. Az idézett részek a VII. k. 388. oldaláról valók.
