Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 645 tudja elfogadni azt, hogy a magántulajdont korlátozzák. Rodbertus, A. Wagner, Schäffle és a többiek javaslataiban pedig ezt látja: „... a magán birtokjogot is áldozatul kívánják hozatni a közjó érdekében."92 Sőt, a Todt- és Stöcker-féle keresztényszocializmus is bírálatot kap, s nemcsak azért, mert nem katolikus, hanem főleg államszocializmusa miaít, amelynek gyakorlati megvalósulásaként Bismarck politikai gyakorlatát említi. És ezt sem fogadja el, hisz ez „majdnem" szocializmus, s csak abban különbözik attól, „... hogy míg ez (a szocializmus) ... republikánus népállamot akar a keresztény elvek tökéletes kizárásával, az állami szocializmus a mostani társadalmi rendet fönn akarja tartani: azért Poroszországban az egyeduralmat is védelmezi, sőt egy kissé keresztény érzületű is, amennyiben ti. nem akarja figyelmen kívül hagyni a keresztény elveket sem, mint alkalmas rendőri és politikai eszközöket."93 A liberalizmust tehát azért vetette el, mert kiinduló pontjaiban lényegében azonos a szocializmussal. Az államszocializmus sem jár másként, ezt ugyancsak azért ítéli el, mert nemhogy alkalmas lenne a szocializmus megsemmisítésére, de „... nem más, mint udvarképesített szocializmus, vagy legalábbis útcsinálás, mely egyenesen a »munkás-állam« felé vezet. Mert »minden ami központosít, mely az egyedi erőket összpontosítja, az mind rokon a szocializmussal«. (Schäffle). 94 Amint a szocializmus felfogásban sem láttuk, hogy regisztrálta volna az elmúlt negyven év ilyen irányú fejlődését, úgy a szocializmusellenes érvelése s leküzdésének módozatai is meglehetősen ódivatú. Tipikusan kinyilatkoztatásszerűen, a természet törvényeként védi az egyenlőtlenség, a magántulajdon szükségességét, s így a szocialisták törekvéseit „természetellenesnek", „hiú ábrándnak", „megvalósíthatatlan utópiának" minősíti.95 Megjelennek az erkölcsi vádak is: a kommunisták csak dorbézolni akarnak, életelveiknek eredménye pedig az erkölcstelenségek hosszú láncolata és a korai halál"9 6 stb. S nem túl következetesen, a liberalizmus szokásos érvét is átveszi: „A szocializmus már a társas, az állami termelés egyedüli jogosultságának kimondásával útját állja a haladásnak. Mert ha többé senkinek sem szabad önállóan termelni, ha mindenki csak a társas termelés szolgálatában köteles dolgozni, ha kizáratik minden néven nevezendő verseny: akkor a társas termelésben csakhamar lelohad a buzgóság . .. nemsokára, minthogy semmi verseny nem ösztönzi az illetőket, azzal fognak megelégedni, hogy . . . egészen a közönséges, alacsony színvonalon maradjanak."97 Nem folytatjuk az idézetek ömlesztését. Nézzük végre megoldási javaslatait. Ezek — ily terjedelem és ily nagy erőfeszítések után — bizony nagyon soványak, de úgy gondoljuk, éppen ez mutatja, hogy a reális megoldások keresésére a magyar 92 I. m. 231. 93 I. m. 232. 94 I. m. 232—33. 95 I. m. 193. és 207—212. 96 I. m. 132—33. 91 I. m. 131. 4 Századok 1985/3 v
