Századok – 1985
Tanulmányok - Schlett István: A szocializmus és a „munkáskérdés” a magyar politikai gondolkodásban az 1850–1880-as években III/608
A „MUNKÁSKÉRDÉS" AZ 1850-1880-AS ÉVEKBEN 641 Nehéz egyértelmű választ adni erre. Az előrelátást ugyanis nem vonjuk kétségbe, hisz tapasztalatokra épülhetett. Reischl pl. a Párizsi Kommünre utal. De mégis azt látjuk — s nemcsak Magyarországon, de az előrehaladottabb Németországban is —, hogy az egyház aktivizálódását elsősorban nem a munkások mozgalmai felől fenyegető veszély, hanem a liberális burzsoázia mozgalmai váltották ki még ekkor. A német katolikusok a „Kulturkampf'-ban elsősorban nem a „társadalom védelme" céljából vettek részt, hanem a bismarcki egyházellenesség kapcsán. S az ő „munkásbarátságuk" sem volt még igazában véve más, mint liberalizmusellenesség, a burzsoázia és burzsoázia érdekeit szolgáló bürokrácia egyeduralmi szándékai elleni — igaz, eléggé szordinós — demagógia. Ez a fent említett műből is világosan kiderül. Ugyanis a „gyakorlati óv- és gyógyszerek" igen gyérek, s nem állnak többől, mint a liberális és konzervatív „munkásbarátság" egyes elemeinek összegyűjtéséből. Azonban az, hogy e problémák megoldását merre keresi, nyilvánvaló. Állami beavatkozás után kiált, s így — leszámítva a takarékosságról, önsegélyről stb., szóló liberális ábrándokat — inkább a konzervatívok különböző fajtáinak gondolatait tartja mérvadónak. Nagyon pontosan fogalmazza meg céljukat, azt ugyanis, hogy ezen intézkedések „... a tőke és szocializmus érdekeinek kiegyenlítésére irányulnak", hogy követelésük az, hogy „... az állam szervezze a társadalmat ..." (nem is olyan nagy tévedése, hogy itt Lassalle-t idézi!!), hogy „... az államnak kötelessége, hogy ... önállóan és alkotóan nyúljon a fejlődés társadalmi elemei közé; az államhatalom törvényhozásában szabályozni tartozik a versenyt ... az állam legfőbb feladata gondoskodni a szellemi jólétről, a munkások jogait és kötelességeit biztosító gyártörvényekről ... a munkaadók és munkások peres ügyeinek elintézése soha nem nélkülözhetik a közhatalom rendező támogatását" stb.83 Annak megfelelően, hogy Magyarország Németországhoz képest a kapitalizmus fejlődésében s a munkásmozgalom kibontakozásában is elmaradott volt, e modernizálási törekvések érvényesülése is korlátozottabb maradt. Az egyházat a „munkáskérdés" nem önmagáért érdekelte, s ha foglalkozott vele, inkább hagyományos céljaihoz keresett érveket. S ez így maradt egészen addig, míg a magyar munkásmozgalom nem jelentett számára igazán társadalmi kihívást. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem foglalkozott maga is ilyen témákkal. Megtette, de másként; jól érzékelhetően más tartalommal. Ezt véljük felfedezni abban is, hogy az egyházi irodalmat ekkortájt jobban foglalkoztatta a szocializmus elmélete, mintsem a „munkáskérdés" gyakorlata. Az okot abban látjuk, hogy a liberalizmus diszkreditálásának egyszerűbb, veszélytelenebb s talán meggyőzőbb módja volt az, hogy a szocializmust ezen elvek egyszerű továbbgondolásának, logikus következményeinek állították be, mintsem az, hogy kérdésessé tegyék magát a munka—tőle viszony adott formáját. A liberalizmus és a szocializmus ezen azonosításának éle nyilvánvaló. A vallásos gondolkodás alapjáról együttes támadást jelent ez minden „modernizmus": a 83 I. m. 249—252.
