Századok – 1985
Krónika - Pamlényi Ervin halálára (Glatz Ferenc) III/599
PAMLÉNYI ERVIN HALÁLÁRA 601 figyelem előterében állnak — „korszerű téma". Szalay László azonban, aki iránt Pamlényi Ervin 1954 után kezd érdeklődni, a mester, Szekfű Gyula történészideálja. Szekfű ekkor már magányos ember. Tagja az Elnöki Ta naesnak4i-949--55), dainkább csak kirakatban tartott nagy név a népfrontpolitikát, a szövetségi politikát csak hirdető, de valójában semmibevevő személyi kultusz időszakában. Olyanok is eltávolodtak tőle, akiket ő indított el pályájukon. Pamlényi Ervin hűséges maradt professzorához. A Rádiónál — ahol utolsó időszakában az Iskolarádió szerkesztője is volt — szerzett „ismeretterjesztői" érdeklődésének folytatásaként elvállalja egy népszerű kétkötetes magyar történet összeállítását — részben írását. (A magyar nép története 1—2. Bpest, Müveit Nép, 1954). A nagyobb történelmi korszakok áttekintése, az áttekintésekhez szükséges szakirodalom-használat fölényes biztonsága — szintén a 30-as évek második felének Szekfü-szemináriumaihoz kötődik. Pamlényi Ervin ezt a típusú szakmai műveltségét és képességét jól kamatoztatja. 1954-ben, miután a méltánytalanságok kiigazítása megindult, Pamlényi Ervin is elmozdulhatott a levéltárból. 1954-ben a Századok szerkesztőségi titkára lesz, a Történelmi Társulat alkalmazottja (1954. szeptember 15.). Ugyanekkor szerkesztője az idegennyelvü magyar történelmi folyóiratnak, az Acta Historicának. A több dolgot egyszerre fáradságosan végző, rendkívül aprólékosan dolgozó és mindent — az elmúlt évek figyelmeztető emlékei alapján — óvatosan többször körüljáró, kéziratokat maga kezelte szekrényekbe elzáró Pamlényi Ervin ekkortól kisebb tanulmányok írásán kívül csak szerkesztéssel foglalkozik. És foglalkozik majd — ez is szekfüi örökség, tudatos törekvés, ahogy kézírása is mestere kézírására emlékeztetett — az újságírással is a Magyar Nemzet hasábjain. 1956 augusztusától a Történettudományi Intézet munkatársa lesz. A Társulat folyóirata — a Századok — is itt, az Intézet épületében székelt. A „státusz-változtatás" inkább a szakmába való teljes átlépést jelentette — formálisan is. Olyan időben történik mindez, hogy csak emlékeztessünk ismét a kicsiny sorsfordulások mögött meghúzódó nagy politikai változásokra, amikor már 1956júliusábanjezajlott az MDP KV-nek ülése,amelyen felmentették Rákosi Mátyást és eltávolítottá k a pár tból—a törvénytelenségekben való r és^vjtele miatt 7 — Farka s Mi hályt. A XX. kongressz us irányvonala mégis betört Magyarországr a. 1956 őszének vihara, mint azt majd a korszak történetének beható feltárása el fogja mondani, az. ideológiailag olyannyira exponált történettudományt is megrázta. Szenvedélyektől kísért kritikákat, önkritikákat, legjobbnak hitt kollegákkal való gyors szembefordulásokat, régóta érlelődő csalódottságot, tényleges, vagy taktikábólfélelemből mundért védő álhősiességeket hívott elő. És a vihar természetesen megtépázta az addigi személyi hierarchia konstrukcióját is.