Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
54 BELLF.R BÉLA lépést: titkos fegyverszállítmányt irányított Magyarországra. A szentgotthárdi közös osztrák—magyar határállomásra újév napján megérkezett olasz fegyverszállítmányt azonban az éber osztrák vámhatóságok leleplezték, és követelték a már magyar területen álló vagonok visszatolatását osztrák területre. Magyar részről ezt megtagadták, és előbb Lengyelország, majd Csehszlovákia nyakába igyekeztek varrni a szállítmányt. Mikor ezzel kudarcot vallottak, kérték Ausztriát a közben kicserélt szállítmány átvételére és Olaszországba való visszajuttatására. Erre a célra nemcsak olasz, hanem angol diplomáciai nyomást is igénybe vettek, de sikertelenül. Az osztrák kormány ezzel bizonyos mértékben revánsot vett magának a burgenlandi vita kiprovokálásáért. A londoni osztrák követ ezért volt már eleve szkeptikus az angol közvetítő akció sikerét illetőleg, mert „.. .véleménye szerint a felfújás (mármint a szentgotthárdi fegyvercsempészési ügyé — B. B.) osztrák szocialistákra vezethető vissza, akik a legutóbbi burgenlandi nézeteltérések miatt most különösen haragszanak Magyarországra".34 A minden részről cserbenhagyott magyar kormánynak ezek után nem volt más választása, mint a fegyveralkatrészeket összetörve elárvereztetni. A Népszövetség helyszíni vizsgálatát és az elmarasztalást ugyan nem kerülhette el, de legalább a szankciók alkalmazásától megmenekült. A szentgotthárdi fegyvercsempészés kudarca bizonyos mértékig megváltoztatta a burgenlandi kérdés helyzetét. Magyarország olasz fegyverek és támogatás nélkül nem gondolhatott komolyan egy burgenlandi akcióra, hiszen ezzel kihívta volna maga ellen nem csupán a távoli Népszövetséget, hanem a sarkában lévő kisantantot is.3 5 Az osztrákok azonban továbbra sem érezhették magukat Burgenland zavartalan birtokosainak, mert a magyarok 1928-ban sem mondtak le véglegesen revíziós igényeikről, csupán kedvezőbb alkalomra halasztották annak érvényesítését. Burgenland tehát továbbra is ütköző terület maradt Ausztria és Magyarország között, ami nem könnyítette meg a tartományi kormány helyzetét. 1927 végén, 1928 elején megváltozott a tartományi vezetés. 1927. december 30-án lemondott Rauhofer tartományfőnök, egyes hírek szerint a kancellárnak Burgenlandra vonatkozó nem kielégítő nyilatkozata, más források szerint a szövetségi kormánynak a tartománnyal szemben tanúsított szűkmarkúsága miatt.3 6 Utóda 1928. január 10-én Anton Schreiner keresztényszocialista képviselő lett. Az új tartományfőnök a terület számára létfontosságú gazdasági ágak fejlesztését és a munkásság anyagi, valamint kulturális helyzetének javítását jelölte meg fő feladatának.37 34 OLKüm.res.pol. 1928—35/a—6, 93, 206. 15. sz. számjeltávirat a londoni magyar követségtől 1928. jan. 25. 35 A magyar ellenforradalmi rendszer külpolitikája 1927. január 1—1931. augusztus 24. összeállította: Karsai Elek. — Iratok az ellenforradalmi rendszer történetéhez 1919—1945. IV. k. Budapest, 1967. (A továbbiakban: Iratok IV.) 114—206. Nemes Dezső: A Bethlen-kormány külpolitikája 1927—1931-ben. Budapest, 1964. 88—99. Juhász: i. m. 119—120. 36 Das unzufriedene Burgenland. Berliner Tageblatt 1927. dec. 31. (Esti kiadás) Aus dem Burgenland. Kölnische Zeitung 1928. jan. 6. (Reggeli kiadás)
