Századok – 1985

Folyóiratszemle - Hvosztova K. V.: A kvantitatív módszerek szerepe a történeti megismerésben II/595

596 FOLYÓI RATSZEM LE korszakot vagy jelenséget. Különböző jellegű, eltérő értékű források állnak egy-egy problémáról a kutatók rendelkezésére — sokszor véletlenszerűen, ezért súlyozni kell az adatokat, s más módszerek alkalmazásával kontrollálni a kvantitatív eljárás eredményeit. Jó példaként említi Ju. Ju. Kahk és H. M. Ligi munkáját, amely az észt parasztok helyzete és antifeudális mozgalmai közötti összefüggéseket vizsgálta (Isztorija SzSzSzR, 1976. 2. sz.) A második kombináció tulajdonképpen az egyes és általános ismeretelméleti dialektikájából indul ki. Az egyesben megjelenik az általános. Az egyedi modellezésével kialakíthatók olyan koefficiens-értékek, amelyeknek segítségével egyedi sorokból az általánosra következtethetünk. Ez esetben Hvosztova saját korábbi munkájára hivatkozik, amely a középkori gazdaság és társadalomtörténeti folyamatok — pl. a parasztság differenciálódása — kvantitatív módszerekkel történő vizsgálatát foglalta össze (M. 1980). A paraszti differenciálódás soktényezős voltát hangsúlyozza különösen. Ezúttal is rámutat a módszer alkalmazhatóságának korlátaira. Példaként a 14. századi bizánci forrásokra utal, amelyek tagolatlanul tartalmazták a parasztok adóterheit, holott a föld, illetve a ház körüli gazdaság után fizetett adók aránya a gazdaságon kívüli kizsákmányolás mértékét világíthatta meg, amit más források bekapcsolásával oldottak meg a kutatók. A harmadik kombinációról — mint egyelőre alig jellemzőről — keveset olvashatunk a cikkben. Ennek a történeti jelenségek, s igy részben a források azon specifikumát kell figyelembe vennie, hogy strukturáltak. Néhány struktúra-determináns faktor megragadása adekvátabb megismerést biztosíthat, mint jóval több másodlagos tényező analizálása. Ehhez a történeti megismerés specifikus logikájának, illetve törvényszerűségeinek feltárása is elengedhetetlen. Nagy lehetőségek rejlenek ebben a kombinációban, amelyek azonban a történészek és matematikusok hatékonyabb együttműködését teszik szükségessé. ( Voproszi iszlorii, 1983. 4. sz. 62—76. t.) M. A folyóiratszemlét összeállította: Heiszler Vilmos (H. V.), Menyhárt Lajos (M.) és V. Molnár László (V. M. L.).