Századok – 1985
Folyóiratszemle - Brandstätter Elisabeth: Tudományos dokumentáció és tájékoztatás a történettudományban II/593
594 FOLYÓI RATSZEM LE A történész azonban nem elégedhet meg csupán az irodalom ismeretével. Mivel a kiadványokban feltárt források a kiadatlanokkal szemben csak egy kis részt képviselnek, törekedni kell a levéltári állagok minél átfogóbb ismertetésére, mégpedig egységes rendszerben a már meglévő segédletek alapján (formai adatok, proveniencia, tartalom, hozzáférhetőség, feltártsági szint stb ). A kutatásokról szóló információk is igen fontosak, mivel nemcsak a kutatások jobb koordinálását segítik elő, hanem a párhuzamos munkák kiszűrésével a kutatási folyamatok racionalizálását biztosítják. Az új információhordozók, mint a film, a fénykép és a hangszalag, egyre inkább felzárkóznak a klasszikus írásos és képes forrásokhoz, speciális, részben még megoldatlan módszertani problémákat hozva magukkal. Az irodalmi dokumentációval szemben támasztott igények: a tájékoztatás legyen gyors és rendszeres; az anyagot lehetőleg teljes egészében kell begyűjteni, és tárgyilag a lehetséges mélységig feltárni; a szolgáltatások a felhasználók igényei szerint differenciált formában álljanak rendelkezésre. A történettudományi dokumentációs rendszer fejlesztésének alternatívái: 1. egy adott ország történetét tárgyaló munkák begyűjtése és feltárása világméretű bázison; 2. egy adott országban előállított valamennyi történettudományi kutatási eredmény begyűjtése és feltárása. Ausztriában három éve a grazi számítástechnikai központ gépi dokumentációs intézetében a szövetségi tudományos és kutatási minisztérium támogatásával egy történettudományi tájékoztató és dokumentációs részleget hoztak létre. Az 1967 óta évente megjelenő osztrák történeti bibliográfiára építve 1978-tól valamennyi irodalmi adatot egy adatbankba tápláltak, s kiegészítették azt az 1945—1964 közötti időszak irodalmi adataival. 1980 végén az adatbank kb. 60 ezer dokumentációs egységet ölelt fel. Szaktudósok és tájékoztatási szakemberek együttműködésével sikerült elérni, hogy az osztrák történettudomány 1945 óta létrejött teljesítményeit dokumentálják és ezzel elősegítsék nemzetközi elterjedését. A grazi dokumentációs intézetben kifejlesztett MODOK programrendszer segítségével felállított adatbank tájékoztató eszközök (nyomtatványok, mikrofilmek, csere-magnószalagok) kiindulási alapját képezi. Ezenkívül az adatbank irodalomkutatásokra is használható. Az említett történettudományi tájékoztató és dokumentációs részleg további feladataihoz tartozik a már fennálló adatbank kiértékeléséhez szükséges segédletek (thesaurus) kiépítése, valamint a történészek információs és kommunikációs tevékenységének s tájékoztatási szükségleteinek a vizsgálata. Az 1976 óta Grazban megjelenő „Osztrák bibliográfiák, gyűjtőbibliográfiák és kézikönyvek bibliográfiája" a körülményes keresési munkákat könnyíti meg. Az eredeti irodalom megtalálása gyakorta nehéz. Ezért a történettudományban is speciális szakmai kalauzokra van szükség. Az osztrák Kortörténeti (legújabbkor-történeti) Társaság megkezdte egy kortörténeti szaktájékoztató kalauz kidolgozását. E szaktájékoztatóban a kortörténeti kutatómunka valamennyi releváns információs forrását (egyetemi és egyetemen kívüli kutatóhelyek, tudományos társaságok és egyesületek, könyvtárak, levéltárak, egyéb dokumentációs intézmények és tájékoztató szolgálatok) összegyűjtik és feltárják. Az egyre növekvő mennyiségű tudományos forrás áttekintése nagy nehézségeket okoz információkeresőnek és -közvetítőnek egyaránt. Az EUS1DIC (tudományos tájékoztató központok szövetsége) kalauza 1981-ben kb. 1400 géppel olvasható bibliográfiai és nem-bibliográfiai adatgyűjtőt jegyzett. A történettudomány területén is már egy sor adatbázis működik (Historical Abstracts, History and Life, LIBCOR stb.). Ezek az adatbázisok azonban az Ausztriából, de még az NSZK-ból származó publikációkat is igen kevéssé veszik figyelembe. Hogy a kutatók számára lehetővé tegyék az információs rendszerekhez és azok adatbázisához való gyors és egyszerű eljutást, a tudományos könyvtárakban információközvetítő és tanácsadó részlegeket létesítettek. A könyvtárak az irodalomkutatás hagyományos segédeszközeivel való felszereltségük miatt ideális lehetőségekkel rendelkeznek a racionális irodalomkutatásra és információközvetítésre. Ausztria, mint viszonylag kis ország, a tájékoztatási és dokumentációs szakterületen technikai és pénzügyi okok miatt rá van utalva a két- és többoldalú nemzetközi együttműködésre. Annak veszélyét, hogy a külföldi vagy nemzetközi rendszereknek csak fogyasztói, felhasználói legyünk, csak tényleges partneri
