Századok – 1985
Folyóiratszemle - Ivanov A. Je.–Selohajev V. V.: A diákmozgalom fejlődésének tendenciája Oroszországban az 1905–1907-es forradalom idején II/587
587 FOLYÓI RATSZEM LE A. JE. 1VANOV, V. V. SELOHAJEV: A DIÁKMOZGALOM FEJLŐDÉSÉNEK TENDENCIÁJA OROSZORSZÁGBAN AZ 1905— 1907-ES FORRADALOM IDEJÉN A századforduló oroszországi forradalmi szervezkedéseiben, mozgalmaiban, az első orosz forradalomban aktív szerepet játszott a diákság. A különböző politikai irányzatok, mindenekelőtt a forradalmi, szocialista pártok nagy gondot fordítottak szervezésükre, megnyerésükre. Szövetségesüknek tekintették a diákokat. A szerzők a diákmozgalom és a munkásság osztályharca összekapcsolására irányuló törekvéseket kisérik nyomon, nagy figyelmet fordítva a Lenin vezette bolsevikok és a többi irányzat (mensevikek, eszerek, kadetok stb.) közötti eszmei, politikai harcra. A diákság társadalmi, politikai súlyát számának dinamikus növekedése is mutatta. 1895-ben 20 ezren tanultak a cári birodalom egyetemein. Tíz év alatt ez a szám megduplázódott. Megváltozott, demokratizálódott az egyetemisták társadalmi összetétele. A hivatalnokok, nemesek gyerekeinek aránya csökkent: 1900-ban 52%, 1905-ben 47%, 1907-ben 30%. 1900 és 1905 között csaknem kétszeresére (40 százalékra) nőtt a burzsoá elemek aránya. Emelkedő tendenciát mutatott a parasztfiatalok száma és aránya. 6,2 százalékról (1905) 7,6 százalékra (1907) nőtt. Különösen a műszaki jellegű intézményekben volt szembetűnő a társadalmi összetétel demokratizálódása. Ezzel is összefüggésben szociális helyzetük egyre kedvezőtlenebbé vált. A századelőn csupán 20 százalékuknak biztosított gondtalan tanulási feltételeket a családi háttér. A diákság fele létbizonytalanságban élt, ami politikai mentalitására is radikalizálóan hatott. A századelőn, a forradalmi válság érlelődésével, majd a forradalom idején politikailag polarizálódott a diákság. Jelentős részük kapcsolódott a forradalmi, szocialista pártokhoz. Önálló marxista, szociáldemokrata csoportok is működtek az egyetemeken (Szentpétervár, Moszkva, Riga, Kijev), de a munkásszervezetekben is sok diák tevékenykedett. Számuk az egyes egyetemi központokban néhány száz főt jelentett. Az eszereknek hasonló számú diákot sikerült megnyerni, s értelmiségi dominanciájú szervezeteikbe bevonni. Munkásközegben már kevésbé tudták befolyásukat kiterjeszteni. A két fővároson kívül Ogyesszában, Harkovban és Kijevben voltak erőseszer diákszervezetek. A szociáldemokrata diákok a bolsevik és mensevik frakció között orientálódtak, az eszerek által befolyásolt egyetemisták a forradalom során az irányzatból kinőtt politikai csoportok szerint polarizálódtak: népi szocialisták (eneszek), trudovikok, maximalisták, anarchisták stb. A politikailag tömörülő orosz liberálisok is sok diákot megnyertek. A századelőn a „Felszabadítás Szövetsége", 1905 októberétől a kadet párt soraiban találhatunk sok egyetemi hallgatót, polgári liberális politikai nézetekkel. A forradalom során igaz. kevesen — szélsőségesen reakciós politikai csoportok soraiban is felbukkantak diákok. A többség azonban nem politizált, vagy passzívan lojális volt a fennálló hatalommal. A politikailag aktív, szervezett diákok 1905 elején kibontakoztatták az összoroszországi diáksztrájkot. Csatlakoztak a munkások fellépéseihez. A sztrájkban az egyetemisták 99 százaléka részt vett. Szociáldemokraták és eszerek álltak a sztrájkbizottságok élén. A diáksztrájkoknak voltak hagyományai. Korábban azonban a tanügyi politika váltotta ki ezeket a fellépéseket. Most 1905-ben egyértelmű politikai tartalmat hordozott a diákmegmozdulás. Forradalmi vagy parlamenti úton, de rendszerváltozást követelt az egyetemisták döntő többsége. A forradalmi irányzatúak nem álltak meg a sztrájkok eszközénél. Együtt tüntettek, szervezkedtek, készítették elő a fegyveres akciókat a munkásokkal. A proletariátushoz hasonlóan önvédelmi csoportokat alakítottak. Az orosz szociáldemokrácia IlL, bolsevik kongresszusa fordulópontot jelentett a diákmozgalom jellegében. Lenin és elvtársai úgy értékelték a helyzetet, hogy a sztrájk mint a harc eszköze és formája kimerült. (A cári hatóságok bezárták az egyetemeket). A bolsevikok a sztrájk felfüggesztését javasolták. A politikai élet, gyűlések színhelyévé akarták változtatni a felsőfokú intézményeket, amit viszonylagos autonómiájuk lehetőve tett. A IV. összoroszországi diákkongresszus azonosult a bolsevikok javaslatával. Radikális eszer csoportok helytelenítették a sztrájk felfüggesztését. Nyílt, konfrontációs, fegyveres akciókra készültek. A többség határozatát azonban tudomásul vették. 1905 őszén az egyetemek az orosz politikai élet forradalmi
