Századok – 1985
Tanulmányok - Bellér Béla: Az osztrák–magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927–1929) I/42
52 BELLF.R BÉLA számítást, míg a magyar nem tudta megakadályozni a hátországtól elvágott Sopron sorvadozását. Magyar részről azért ragaszkodnak mégis a tartományt kettévágó város birtokához, mert innen szeretnék egész Burgenlandot visszahódítani. Seipel nyilatkozatából most mégis megérthették, hogy nincs olyan osztrák államférfi, aki hajlandó lenne tárgyalni Burgenland visszaadásáról.2 8 A Burgenland-vita a karácsonyi ünnepek után folytatódott, osztrák és német részről tompított formában. A nemzeti tanács 1927. december 29-i ülésén Richter szociáldemokrata képviselő, rámutatva a Seipel kancellár és Walko magyar külügyminiszter kijelentései közt tátongó ellentmondásra, az igazságot, a teljes igazságot követelte a kancellártól Burgenland ügyében. Bár Seipel érdemben most sem ment túl november 55-i nyilatkozatának körén, beszédének mégis van egy nagyon érdekes és jellemző részlete, amely a továbbiakban az osztrák, sőt a német sajtó taktikájának is alapjává vált a burgenlandi kérdésben. Seipel a magyarokhoz intézve szavait, kijelentette: nem csodálkozik azon, hogy a magyarok nem felejtették el, hogy Burgenland hosszú ideig a magyar szent korona országaihoz tartozott. Azon azonban — tette hozzá — még kevésbé lehet csodálkozni, hogy Burgenland lakói, akik teljes szívvel-lélekkel jöttek át Ausztriába, és tartósan ide akarnak tartozni, nyugtalansággal hallják azokat a híreket, amelyek kétségessé teszik az ő idetartozásuk biztonságát.29 A kancellár tehát kifejezetten nem fordul szembe a magyar irredentával, csupán Burgenlandról más irányba szeretné azt elterelni. Seipel egyébként Walkóval vitázva újból megerősítette, hogy a múlt évben lefolyt diplomáciai tárgyalások során igenis olyan nyilatkozatok hangzottak el magyar részről, amelyek teljes mértékben megnyugtatták őt az osztrák-magyar határ stabilitását illetőleg. Walko nyilatkozatát Seipel úgy értelmezte, mint csupán az elleni tiltakozást, hogy ő (Walko) vagy bármely más felelős politikai személyiség a békeszerződésen túlmenő kötelezettséget vállalt volna. Egyébként a vita folytatását a kancellár nem tartja opportunusnak, mert: „Burgenlandnak Magyarországgal szemben való határa és Ausztriához való hozzátartozása semmiféle módon fenyegetve és veszélyeztetve nincs." A magyar kormány ismételten a legkomolyabban biztosította őt afelől, hogy távol áll a Burgenland visszaszerzésére irányuló esetleges irredenta mozgalmaktól. Neki pedig semmi oka kételkedni a magyar kormány lojalitásában és őszinte békevágyában. „Aki az Ausztria és Magyarország közti határokat meg akarná ingatni, fenyegetné Európa békéjét" — fejezte be nyilatkozatát a kancellár. Seiler burgenlandi szociáldemokrata képviselő nem volt megelégedve a kancellár válaszával. Olyan kijelentést várt volna tőle, hogy Burgenland határai minden időkre sérthetetlenek, és erről semminemű vita nem lehetséges. Binger keresztényszocialista képviselő viszont egyetértett a kancellár válaszával, de ugyanakkor hangsúlyozta: Burgenland megvédésének legfőbb garanciája maga a nép. „Egyébként a 28 Der Streit um das Burgenland. Kölnische Zeitung 1927. dec. 22. (Esti kiadás) 29 Oesterreich und das Burgenland. Stuttgarter Neues Tagblatt 1927. dec. 30. Walko és Burgenland. Pesti Napló 1927. dec. 30. Seipel kancellár beszéde. Magyar Hírlap 1927. dec. 30.
