Századok – 1985
Közlemények - Póth Piroska: A koalíciós pártok kultúrpolitikája 1945–1948 között II/498
504 PÓTH PIROSKA partikuláris érdekei miatt nem lehetett összevonni és általános iskolává fejleszteni. E tekintetben az egyházak magatartása nem könnyítette meg a kultuszkormányzat dolgát, s a gordiuszi csomót az iskolák államosítása vágta ketté.15 Persze, az iskolák államosításának ügyét nemcsak és nem egyszerűen e gyakorlati nehézségek indokolták, ezek legfeljebb sürgették, jó alapot teremtettek az amúgy is régóta esedékes probléma megoldásához. Egyház és állam szétválasztása, s ezzel összefüggésben az iskoláztatás állami feladattá emelése ugyanis szigorúan hozzátartozik bármiféle, a néphatalomra apelláló demokratikus átalakulás folyamatához, s szerencsésebb fejlődésü országokban e probléma már a polgári átalakulás menetében megoldást nyert. Magyarországon ez mind ez ideig nem történt meg, s korszakunkban a kérdést az tette különösen akuttá, hogy egyrészt — mint említettük — a felekezeti iskolák is az állami költségvetés terhére működtek, másrészt viszont az egyházak — mindenekelőtt a legnagyobb magyarországi felekezet, a katolikus egyház — ^vezetőit távolról sem lehetett, még a legnagyobb jóindulattal sem nemcsak a lezajlott nagyhorderejű társadalmi-politikai változások szimpatizánsainak, de még békés szemlélőinek sem nevezni. A magyarországi katolikus egyház fejének, a legitimista és intranzigens módon konzervatív-reakciós Mindszenty József esztergomi hercegprímásnak politikai közszereplései miatt gyakoriak voltak az összetűzések a kormányzat és az egyházak között. Különösen éles összecsapásokra került sor—1947 tavaszán — a fakultatív vallásoktatás bevezetésére irányuló próbálkozások kapcsán. A szenvedélyek az iskolák államosítása körüli harcokban tetőztek, amelyek csaknem a kultúrharc peremére sodorták az országot.16 Az országgyűlés mindenesetre impozáns többséggel elfogadta az iskolák államosításáról szóló törvényt, kedvező alapot teremtve ezzel az alapfokú oktatás gyors, lendületes és látványos továbbfejlesztése számára. A további fejlemények egyelőre igazolták is a reményeket : az első hároméves terv idején mintegy 5000-rel nőtt a rendelkezésre álló tantermek száma s további több mint 2200-zal az ötéves terv első esztendejében.17 A biztató folyamat azonban hamarosan elakadt az első ötéves terv erőltetett iparosításának, hadigazdálkodásának zátonyain. A következő problémakör, amelynek kapcsán többé-kevésbé azonosnak mondható a koalíciós pártok törekvése, szintén kötődött közoktatáspolitikához, az oktatási rendszer demokratizálásának szándékához. Nevezetesen az „úri" mentalitástól mentes, demokratikus arculatú és meggyőződésű új népi értelmiség gyors kinevelésének igényéről van szó, s ez az igény egyrészt a dolgozók iskoláinak, a paraszt dolgozók 15 Orbán Sándor: Az egységes állami iskola megteremtése. In Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. Szerk. Lackó Miklós. Bp , Akadémiai Könyvkiadó, 1955. 561-562.; Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról. 348-370., 775-784. 16 Orbán Sándor: Egyház és állam 1945-1950. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1962. Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1975. 436-452. ; Gergely Jenő: Mindszenty József. In Politikuspályák. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1984. 131 145.; Dokumentumoka magyar közoktatás reformjáról. 254-259., 263 264. 17 Magyarország művelődési viszonyai 1945-1948. 234.
