Századok – 1985
Közlemények - Póth Piroska: A koalíciós pártok kultúrpolitikája 1945–1948 között II/498
PÁRTOK KULTÚRPOLITIKÁJA 1945—48 KÖZÖTT 501 tantárgy oktatásában hangsúlyos szerephez jut a nevelési tevékenység.5 Eltekintve most attól, hogy a korábbi magyar iskolarendszer — amellyel szembeállítva a munkaiskola követelménye megfogalmazódott — mennyiben volt az egyénre, az individuum nevelésére összpontosuló oktatás fellegvára és mennyiben nem, eltekintve továbbá attól is, hogy a példaként emlegetett osztrák munkaiskolák mennyiben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket a demokratikus gondolkodás térnyerése (s főként a demokrácia megszilárdítása és megvédése!) szempontjából, és mennyiben nem, úgy tűnik, hogy a munkaiskolákra épülő oktatási rendszer — a fenti tervezetektől eltérően — nem annyira a szerkezeti, mint inkább az oktatás tartalmi megújítására helyezte a hangsúlyt. Viszont nem is mondott ellent a szerkezeti reformok követelményének, bármelyik reformelképzelés kereteibe jól beleilleszthető volt. Az egymástól több ponton különböző iskolareform-tervezetek lényegi, közös vonásának tehát azt tartjuk, hogy azok — miként ezt egy 1948-ból származó beszámoló megállapította — „kivétel nélkül az egységes iskola elvi alapját fogadták el",6 így a tervezetek közti különbségek könnyen áthidalhatókká váltak. Ha voltak is viták (és miért ne lettek volna?), arról nincs tudomásunk, hogy a koalíción belül éles összecsapásokra került volna sor az iskolareform kérdésében. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a korábbi iskolarendszer éppen azzal járult hozzá nagymértékben a társadalmi egyenlőtlenségek konzerválásához, hogy az egységes képzést nem, illetve csak nagyon rövid időre, a népiskola első négy osztályában biztosította, ezt követően pedig a tanulók zömét a népiskola 5-6. (később 7-8.) osztályának, továbbá a polgári iskolának a továbbtanulás, az értelmiségi pályák elnyerése szempontjából sehová sem vezető zsákutcájába terelte, továbblépési lehetőségeiket szigorúan körülhatárolta. A reformelképzelések, majd a rajtaütésszerűén bevezetésre kerülő általános iskola jelentősége tehát nem egyszerűen és nem is elsősorban abban állott, hogy a kötelező alapfokú iskolázás idejét hatról nyolc évre emelte (ezt már az 1940-es, Hóman-féle törvény is megtette, jóllehet megvalósítására a háború miatt csak nagyon hézagosan került sor), hanem abban, hogy az egységes képzés idejét tolta ki, ezt emelte a duplájára, hogy az alsó tagozatban az osztályrendszerű, a felsőben a szakrendszerű oktatást követelte meg, hogy a polgári iskolának és a gimnázium alsó négy osztályának az alapfokú oktatáshoz történő csatolásával áttörte azt a zsákutcát, amelyet a népiskola 5-8. osztálya, illetve magasabb szinten a polgári iskola a tanulók túlnyomó többsége számára jelentett. Ebből a szempontból az általános iskola megszervezését kimondó 6650/1945. ME számú rendelet jelentősége valóban kiemelkedően fontosnak mondható, még akkor is, ha az 1945 után eltelt időszak azt is 5 A Szociáldemokrata Párt XXXIV. kongresszusán elfogadott akcióprogram. In Balogh Sándor— Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon (1944—1948). Bp., Tankönyvkiadó 1977. 212—213.; Gárdos Dezső: Miért sorozható a magyar iskola a háborús bűnösök közé? Forrás Kiadó, 1945; Vő: Hogyan vehet részt az új iskola az új világ felépítésében? Somogyi Béla Pedagógiai Társaság kiadása, é. n. 6 A köznevelés évkönyve. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter előszavával. Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Bp., 1948. 27.
