Századok – 1985
Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467
480 ORBÁN SÁNDOR elsősorban ezt az ágazatot serkentették. Az iparhoz kapcsolódott a rendkívül tönkrement közlekedés helyreállítása is, melynek során még egyes hidak újjáépítetlensége ellenére is sikerült meghaladni a háború előtti teljesítményt. Részben már a tervezett beruházások időközbeni jelentős csökkentése, illetve azok egyoldalúan ipari célú felhasználása is utal arra, hogy a mezőgazdaság helyreállítása nem tarthatott iramot a többi népgazdasági ággal. A parasztság, s benne az újgazdák óriási erőfeszítése ellenére sem sikerült elérni a háború előtti termésátlagokat és (kivéve a szarvasmarha-állományt) állatlétszámot. Természetesen ebben a háború előtti bruttó termeléshez mért mintegy 15%-os lemaradásban a kellő támogatás hiánya mellett nagy része volt az aszályos esztendőknek is. Abban azonban, hogy a korábbi 29%-ról 17%-ra visszaszoruló élelmiszeriparra is kiható árukibocsátás mindössze háromnegyede volt az utolsó békeévekének, a tartósuló agrárollón túl jelentős szerepe volt az üzemszerkezet átalakulásának, azaz a piacra termelő nagyobbak helyett az önellátó kisüzemek és velük a saját fogyasztás kiterjedésének. Más kérdés, hogy a paraszti fogyasztás színvonala, a viszonylagos növekedés ellenére, még 1949-ben is több mint 10%-kal elmaradt a városi lakosságé mögött, amelynél a háború előttihez képest megnövekedett szintnek —pl. éppen a munkásság esetében — a reálbér valamelyes emelkedése mellett jelentős tényezőként jött számításba a teljes foglalkoztatottság megközelítése, majd elérése. A helyreállítás befejezéséhez, a szocialista építés küszöbéhez érve nemcsak a termelés színvonala, és természetesen szektoriális viszonyai különböztek a háborút követő és még inkább az azt megelőző állapotoktól, de a társadalom szerkezete sem volt már azonos a korábbiakkal. A felszabadulás nyomán tapasztalt olyan jelenségek és folyamatok, mint egyfelől a társadalmi polarizáltságnak az országból való kivándorlás, valamint a földosztás következtében történt csökkenése, az agrárizálódás átmeneti térnyerése, másfelől a középrétegek visszaszorulása részben mérséklődtek, részben alakváltozáson mentek keresztül, vagy éppen visszájára fordultak. Az időközben lezajlott tömeges kitelepítések és kitelepülések (németek, szlovákok) mellett jobbára csak a baloldali politikai offenzíva, az államosítások egy-egy hulláma vetett ki jelentősebb (több ezres) polgári és középréteg-beli tömegeket az országból. Az ezzel tovább csökkenő polarizáció most már nem egyszerűen a korábbi társadalmi ellentétek, hanem inkább a tartós együttműködést és a szocialista átalakulás fokozatosságát is ígérő két szektorúság alakját öltötte magára. Ennek egyik oldalán az államosított bánya- és gyáripar, hitelügy és nagykereskedelem, valamint a földterület mintegy 28%-ára kiterjedt szocialista szektorhoz tartozó (néhány % alkalmazottat kivéve) munkásság, másikon pedig a még kistulajdonnal rendelkezőknek (kisiparosok, kiskereskedők és parasztok) a társadalmi termelésben előbbi szektornál jóval kisebb, számszerűségét tekintve azonban hozzá hasonló tömege állott. A szocialista hatalmi és (a mezőgazdaságot kivéve) tulajdonviszonyok megteremtésével a népi demokratikus forradalmat győzelemre vezető munkásosztály visszavonhatatlanul uralkodó osztállyá vált. Mindez közvetlenebbül abban is kifejeződött, hogy már ezekben az években jelentős számban emelkedtek ki és léptek a
