Századok – 1985

Tanulmányok - Orbán Sándor: A szocializmus építésének első fél évtizede (1948–1953) II/467

472 ORBÁN SÁNDOR hogy „számot kell adni munkájáról a Tájékoztató Iroda előtt", vagy ha a párt vezetői nem ismerik el és javítják ki „hibáikat", akkor a „JKP egészséges tagjainak feladata..., hogy leváltsák őket". Ennek és az ez alkalommal megszületett további határozatoknak azok a pontjai, amelyek az iméntieken túl az osztályok közötti küzdelem és azon belül is különösen a falusi differenciálódás és osztályharc éleződésének tagadását, valamint a pártnak a népfrontba való állítólagos feloldását kritizálják, továbbá a falu szocialista átalakulásának elkerülhetetlenségét és a szocialista ipar kifejlesztésének szükségességét teszik szóvá, láthatóan sokkal szélesebb érvénnyel íródtak annál, mintsem hogy csupán egyetlen párt okulására szolgáltak volna. Jól jelzi ezt, ahogyan az egyes pártok nemcsak a JKP vezetőinek elmarasztalására és durva támadások formájában való kioktatására, de önmaguk miheztartása végett is szüntelen ismételgették a Tájékoztató Iroda határozati pontjait. Ebben egyedül a Lengyel Munkáspárt vezetője, W. Gomulka képezett kivételt, akit ezért — úgymond: „jobboldali", „nacionalista" elhajlás miatt — hamarosan le is váltottak tisztségéről, amit aztán a továbbiakban B. Bierut töltött be. Ám ennél sokkalta tragikusabb fejleménye volt az ügynek az a rendőri és bírói hajsza, amely szinte valamennyi szocialista országban, minden alapot nélkülözően megindult, és 1949-ben konstrukciós perekké kerekítve olyan elvhü kommunista vezetők életét követelte, mint Albániában K. Dzodze, Bulgáriában T. Kosztov. Magyarországon Rajk László és számos más vezető beosztású személyiség. Romániában az egyidejű propaganda részben ehhez a sorhoz kapcsolta — az egyébként jóval később kivégzett — Patrascanu 1948. évi letartóztatását is. Az okozatiság, amely a kommunista pártok e helyrehozhatatlan öncsonkítása, valamint a Tájékoztató Irodának a mértéket már teljesen elvesztő „A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek kezében" c. 1949 végi határozata között fennáll, teljesen nyilvánvaló: a JKP vezetői — és a konstruált összeesküvési és kémperek minden áron ennek a „bizonyítását" célozták — áttértek „a burzsoá nacionalizmusról a fasizmusra, és Jugoszlávia nemzeti érdekeinek nyílt elárulására". A két tábor kialakulásával és konfrontációjával előálló világ- és európai helyzet értékelése, valamint az örvendetesen gyarapodó szocialista országok szorosabb egységbe vonásával kapcsolatban keletkező problémákból levont következtetések természetesen nem egyszerre és nem ugyanazon módon éreztették hatásukat az egyes országok fejlődésére. Valójában mindegyiknek — ha a korábbihoz képest szűkebb mozgástérben is — meg kellett küzdeni önnön sajátos fejlődési adottságaiból kővetkező feladataival is. A munkáshatalom első lépései A hatalom lépései valójában több szempontból is csoportosíthatók. Már magához az alapjában helyes MDP-programhoz viszonyítva is kitűnik, hogy voltak