Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 461 júniusában felszólalt a Béke Világtanács budapesti ülésén, és kiállt a béke védelme mellett.11 7 1953 nyarára — mint ismeretes — feszült légkör, válságos helyzet alakult ki az országban. Az ebből kivezető utat, a konkrét tennivalókat az M DP Központi Vezetőségének 1953. június 27—28-i ülése, pontosabban az ott elfogadott határozat fogalmazta meg.118 Az ülés után a Központi Bizottság Titkársága azonban — Rákosi Mátyás javaslatára — úgy döntött, hogy a határozatot teljes terjedelemben nem teszik közzé, sőt még a párt középszintű szervei is csak egy rövid vázlatos kivonatot kaptak belőle. Az ország közvéleménye így csak egy „Szabad Nép" cikkből, valamint Nagy Imre országgyűlési beszédéből értesülhetett róla. Nagy Imre miniszterelnök az országgyűlés 1953. július 4-i ülésén ismertette kormánya programját, s ebben az egyházpolitikát illetően a következő megállapítást tette: „Nagyobb türelmességet kell tanúsítani vallási kérdésekben. Megengedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bizony néha előfordult. A kormány ebben a kérdésben a türelmesség alapján áll, melynek a felvilágosítás és a meggyőzés az eszköze. Adminisztratív vagy kényszerítő eszköz alkalmazását a kormány elítéli és nem fogja tűrni."119 A kormányprogram, ahogy az ország közvéleményében, úgy a katolikus egyház papjainak körében is meglehetősen nagy visszhangot váltott ki. A püspöki kar tagjai az 1953. július 8-i püspökkari konferencián rögtön azt javasolták Czapiknak, hogy „azonnal kezdjenek új tárgyalásokat" a kormánnyal, s jelentsenek be tiltakozást a hittan-beíratásoknál történt visszaélésekkel kapcsolatban. Czapiknak azonban sikerült keresztülvinnie álláspontját, miszerint „új tárgyalásokra" nincs szükség, viszont egyes kérdések megbeszélését célszerűnek tartja. Ez utóbbinak lett azután az a következménye, hogy augusztus 24-én hittanpótbeíratásokat engedélyeztek országszerte, amelynek eredményeként a hitoktatásra jelentkezettek száma kb. 20—25%-kal emelkedett.120 Nagy Imre miniszterelnök csak 1953. október végén fogadta a katolikus püspöki kar küldöttségét, s a lefolytatott megbeszélés eredményeként ígéretet kaptak öreg és beteg papok otthonainak felállítására, valamint egyházi célt szolgáló épületek (kántorlakás, harangozó-lakás stb.) államosítás alóli mentesítésére. A kormány egyúttal engedélyezte kórházi betegek lelki szükségleteinek (gyónás, utolsó kenet feladása) kielégítését, ha azt azok igényelték, valamint katolikus folyóiratok, imakönyvek, hittankönyvek példányszámának emelését, értékes egyházi könyvtárak visszaadását, továbbá 1954 januárjától teológiai főiskolások katonai szolgálat alóli 117 „Az egyház lerontaná az emberi természetet, nem fejezné ki a hívek vallását, levetkőzné hivatásának pásztori feladatát — mondotta Czapik a szóban forgó tanácskozáson —, ha nem érezne együtt hívei szándékával, akik fennen hirdetik: békét akarok!" Czapik felszólalását idézi Saád Béla i. m. 136. Lásd még Szabad Nép, 1953. június 18. "8 A határozat megszületésének körülményei és részletesebb elemzésére vonatkozóan lásd: A magyar népi demokrácia története 1944—1962. Szerk.: Balogh Sándor és Jakab Sándor, Kossuth Könyvkiadó, 1978. 198—217. 1,9 1953. Országgyűlési Naplója. 1953. július 4-i ülés 12—26. 120 PI. Arch. 276. f. 89/303. őe.
