Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
448 IZSÁK LAJOS jobboldal tevékenysége kétségtelenül nem csekély károkat okozott, elsősorban a politikailag elmaradottabb vallásos falusi lakosság körében, ahol helyenként zavargásokra, sőt még tragikus kimenetelű (Pócspetri — I. L.) összecsapásra is sor került.72 Mindszentynek és környezetének nagyobb méretű tömegmozgalmat azonban nem sikerült kibontakoztatnia, s ebben jelentős, illetve döntő szerepe volt azoknak a katolikus tömegeknek, hivöknek is, akik nem támogatták a fentebbi akciókat. Közrejátszott ebben nyilván az is, hogy a javaslat változatlanul hagyta a kötelező iskolai vallásoktatást, és nem érintette azokat az intézményeket, ahol az egyházak vallásos tevékenysége, illetve a papi utánpótlás nevelése folyt. Az egyházi iskolák államosítását június elejétől az egyesülés befejezése előtt álló munkáspártok és a Nemzeti Parasztpárt mellett — több-kevesebb határozottsággal a kisgazdapárt is támogatta. Nem is szólva a Polgári Demokrata Pártról és a Magyar Radikális Pártról, amelyek már az agrárpártok állásfoglalását jóval megelőzően is szorgalmazták ennek a kérdésnek a rendezését.7 3 Az országgyűlés 1948. június 16-án — a Magyar Dolgozók Pártja megalakulása után néhány nappal — tárgyalta, majd fogadta el a törvényjavaslatot. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolaállamosítási vitában elhangzott felszólalásában a törvényjavaslatról szólva a magyar közoktatásügy évszázados problémájának megoldását emelte ki. „Évszázados problémát kíván a megoldás felé segíteni ez a törvényjavaslat, éppen ezért joggal állíthatom, hogy nem volt ilyen horderejű, perspektívájában ilyen döntő köznevelési javaslatunk, mint ez, amely felett a magyar parlamentnek döntenie kell", de egyúttal azt is kiemelte, hogy ez „nem vallási kérdés... hanem.. .művelődéspolitikai kérdésünk, és akik e kérdésből vallási kérdést koholnak, valójában politikai támadást akarnak intézni a magyar demokrácia, a magyar köztársaság ellen. Ezt az álláspontot el kell utasítanunk."7 4 A parlamenti vitában Barankovics István a DNP vezetője vállalta a nemleges kisebbségi vélemény előadását. „Őszintén meg kell mondanunk — szögezte le Barankovics —, hogy nekünk ezzel a törvényjavaslattal szemben különösképpen megnöveli aggodalmunkat, és súlyos lelkiismereti parancsunkká teszi az elutasító magatartást az a félelmünk, amelyet eddig senki el nem oszlatott, hogy Magyarországon. . . az állami iskolamonopólium bevezetése, s főleg a hitvallásos iskolák és nevelőintézetek államosítása azzal fenyeget, hogy az oktatás és nevelés vezető elvei közül a keresztény világnézet szempontjait kiküszöbölik, vagy másodsorba szorítják", s ezért nem fogadta el a törvényjavaslatot.75 A vita után az országgyűlés elnöke — a felszabadulás óta első ízben — név szerinti nyílt szavazást rendelt el. A parlamentben jelenlévő 293 képviselő közül 230 szavazott igennel, 63 pedig nem-mel. 12 Szabad Nép, 1948. június 4. 13 Világ. 1948. április 24; Haladás, 1948. 1948. május 7. 74 Опишу Gyula i. m. 222-223. 75 Országgyűlési Napló IV. k. 481. és Hazánk, 1948. június 18.
