Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
440 IZSÁK LAJOS tartotta meg. Mindenesetre Barankovics megbízottait azzal küldte szét az országban, hogy a DNP-t a hercegprímás támogatja. A Demokrata Néppárt — az aktualitásukat vesztett követelések elhagyásával — lényegében Barankovics István 1945-ben meghirdetett programjára támaszkodott. Ez a program a keresztény állameszme 20. századi követelményeinek képviseletét és érvényesítését jelölte meg a DNP céljául a magyar politikai életben.5 1 Ennek megfelelően igyekezett alapvető politikai követeléseit is megfogalmazni; „Politikai eszményképünk a szabadság és egyenlőség elvű demokrácia, amely a népi önkormányzatban valósult meg és parlamentáris demokratikus kormányformában csúcsosodott ki." A DNP lényegében a polgári demokrácia eszméjét állította szembe a népi demokráciával, pontosabban a népi demokráciának a kommunista párt által képviselt felfogásával. A programja egyúttal nyíltan világnézeti pártnak minősítette a DNP-t, de tagadta, hogy ténylegesen egyházi vagy felekezeti párt lenne, és „minden hivő" politikai képviseletére vállalkozott. A program a konkrét, gyakorlati politikai kérdésekben is az ellenzék táborában jelölte ki a Demokrata Néppárt helyét. Szavakban „csak" a kormány ellenzéke kívánt lenni, de valójában mindenekelőtt a népi demokratikus rendszer ellenzéke volt. A vallásszabadsággal kapcsolatban a „vallások számára" elsősorban a társadalmi, kulturális és gazdasági szervezkedési szabadságot, valamint korlátozás nélküli érvényesülésüket követelte az oktatás és nevelés terén. De fenntartotta azt a korábbi követelést is, hogy az „állam keressen és találjon módot az egyházak kártalanítására". Ezen túlmenően most is síkraszállt, hogy az állam engedélyezze a régi egyházi egyesületek működését, vagy járuljon hozzá új egyesületek alakításához a korábban betiltottak vagyonának egyidejű visszaszolgáltatásával. A földreformot illetően, igaz, védelmébe vette az új birtokosokat, de egyúttal nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „az állam könnyen megtalálja a módját, hogy az egyházakat a kiosztott földnek a parasztság tulajdonában való meghagyása mellett kártalanítsa". A párt — programjából kitűnően is — a tőkés termelési viszonyok változatlanul hagyása mellett hajlandó volt a nagytőke bizonyos fokú korlátozását tudomásul venni. Az a követelés viszont, amely szerint az „új gazdasági rendben meg kell szűnnie minden kizsákmányolásnak és hatalmaskodásnak, hogy valóban osztálymentes társadalmi egységbe olvadjon össze az egész dolgozó magyarság", egyszerűen a keresztényszocializmusból kölcsönzött álláspont volt. „Elvileg nem ellenőrzői,, hanem támogatói, sőt követői vagyunk a tervszerű gazdálkodásnak" — szögezte le a program, de ekkor a hároméves tervvel kapcsolatban rögtön hozzátette azt is, hogy annak csak „annyi lesz a sikere, amennyi 51 A választási küzdelmeket a Demokrata Néppárt, valamint a többi párt tevékenységét és a katolikus egyház szerepét részletesen elemzi Balogh Sándor i. m. 477—530. 1.; Izsák Lajos i. m. 161—205. 1. Balogh Sándor—Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon 1944—1948. Tankönyvkiadó, 1977. 93— 122. Az 1947-es országgyűlési választásokra vonatkozóan lásd még: Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944—1947. Akadémiai Kiadó, 1976. 314—332. Tóth István: A Nemzeti Parasztpárt története 1944—1948. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 230—243. Ságvári Ágnes: Népfront és koalíció Magyarországon 1936—1948. Kossuth Könyvkiadó, 1967. 244—253. Orbán Sándor i. m. 131 — 141.
