Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 435 restaurációval szemben a köztársaság hívei és támogatói.3 3 Mindszenty e levelet „gyalázatnak" minősítette, és 1946 nyarán lényegében szakított a KALOT-tal. A fentebbi eseményekkel egyidőben, 1946 nyarán döntően az egyre jobban elhatalmasodó infláció következtében a koalíció is válságba került. A Kisgazdapárt centruma és jobbszárnya külpolitikai téren módosítani szerette volna az ország szovjetbarát orientációját, újból felélesztették a parasztegység jelszavát, hatalmi követeléseket terjesztettek elő, és igyekeztek halogatni a korábban elfogadott államosítási tervek végrehajtását. Lazult a kapcsolat a baloldali pártok között is, ugyanakkor megélénkült a különböző jobboldali szervezetek mozgolódása, szervezkedése. Ezzel együtt az állam és a katolikus egyház viszonya sem javult, hanem inkább tovább romlott. A katolikus sajtó egyre támadóbb hangot ütött meg; kifogásolta a baloldal részéről az egyházat ért kritikákat, sürgette a klérus „sérelmeinek" orvoslását, többek között a földreform okozta anyagi károk pótlását, és követelte a vallás és az egyházi iskolák védelmét. „Követeljük, hogy az Egyházat a földreformmal kapcsolatban ért igaztalan támadások megszűnjenek — olvasható az egyházi sajtó hasábjain —, és az Egyházat a parlamentben, sajtóban, gyűléseken tisztelettel kezeljék, mint amilyen a magyar népért több mint ezeréves készülettel és hűséggel végzett munkája alapján megilleti."3 4 A hercegprímás is ebben az időszakban szinte hetente mondott a népi demokratikus viszonyokat bíráló beszédeket. Emellett az egyház vallásos tömegakciókat, zarándoklatokat és körmeneteket rendezett. Kudarcot vallottak viszont azok a józanabb egyházi személyek —- Balogh István miniszterelnökségi államtitkár és mások — részéről kiinduló próbálkozások, amelyek arra irányultak, hogy az egyházfőt rávegyék: a „merev szembenállás" helyett megértőbb magatartást tanúsítson a népi demokrácia iránt.3 5 A polgári jobboldal megélénkülő tevékenységének hatására 1946 júniusában Mindszenty kezdeményezésére ismét napirendre került egy új katolikus párt megszervezésének az ügye. A hercegprímás azonban nem a a Keresztény Demokrata Néppártot akarta újjáéleszteni, sőt még a Demokrata Néppárt vezetőiben sem bízott, mivel azok szerinte „Moszkvának elkötelezték magukat", hanem olyan egészen új pártot szeretett volna megalakítani, amely a korabeli pártok egyikével sem lett volna azonos,3 6 június 19-én levélben kérte ki Mindszenty Nagy Ferenc véleményét is az új pártalakítással kapcsolatban. A miniszterelnök a hercegprímás tudomására hozta, hogy egyelőre neki nincs értesülése arról, hogy ilyen kérelem lett volna, de ha kéri a magyar katolicizmus, akkor ezt meg is kaphatja. „Egyébként a közvélemény úgy tudja — közölte továbbá azt is Nagy Ferenc Mindszentyvel —, hogy a Demokrata Néppárt az, amely a magyar katolikus társadalmunk erre vonatkozó igényét kielégíti."3 7 1 946 33 Gergely Jenő i. m. 255—266. és Nagy Töhötöm i. m. 234—250. 34 Új Ember 1946. június 23. Idézi: Vida István: Adatok az 1946. nyári koalíciós válság történetéhez. Történelmi Szemle, 1975. I. sz. 68—87. 35 Uo. 36 EPL 3063/1946. 37 EPL. M. 3. Nagy Ferenc miniszterelnök 1946. július 9-i levele Mindszentyhez.
