Századok – 1985

Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423

A KATOLIKUS EGYHÁZ 1945—1956 KÖZÖTT 427 tudták feloldani azt az ellentmondást, amely egyrészt a Horthy-rendszerrel való korábbi azonosulás, másrészt pedig az új viszonyokhoz való alkalmazkodás szükségességéből fakadt. A párt vezetője gróf Pálffy József lett, akire nyilván az ellenállásban való részvétele és jó egyházi összeköttetései révén esett a választás. A párt szervezésében és később a vezetőségében is nem haladó katolikusok, hanem a konzervatív, illetve jobboldali katolikus tömegszervezetek volt vezetői (Varga László, Közi-Horváth József, Schlachta Margit stb.) játszottak fontos szerepet. A haladó katolikusok már az induláskor sem rokonszenveztek a Pálffy-féle vezetéssel, és helyére Barankovics Istvánt és társait szerették volna állítani. Barankovics ugyanis — akit bár Szmrecsányi Lajos egri érsek taníttatott cisztercita tanárai ajánlására — mint újságíró már a második világháború előtt és alatt is antifasiszta és demokratikus állásfoglalásairól volt ismert. A KDNP zászlóbontásával egyidőben 1945 januárjában hozta nyilvánosságra programját, amelyet а К ALOT vezetői, Kerkai Jenő és Ugrin József fogalmaztak meg. E program leszögezte, hogy a párt a koalíció pártjaival együtt részt akar venni „az összeomlott magyar haza romjainak eltakarításában és az ország felépítésének művében". A program azt is hangsúlyozta, hogy a párt megdönthetetlen világnézeti alapokra épít; ebből következik az ember méltóságának tisztelete, a munka és munkás értékelése, a magántulajdon védelme, a családi élet szentsége, az otthon szeretete és a haza szolgálata. Követelte az egyesülési, gyülekezési, szólás- és sajtószabadság helyreállítását, valamint az általános, egyenlő és titkos választójog megvalósítását. Gazdasági reformot, amelynek során „mélyreható és gyorsütemű földreformot" kell végrehajtani. Ezzel kapcsolatban az egyház érdekeinek figyelembevételét és támogatását célozta az a követelés, miszerint az egyházi földreformnál a katolikus népi intézmények, tanítóképzők, szemináriumok javára az állam közbejöttével „komoly kártalanítást" kell eszközölni. Hangsúlyozta továbbá a program az ipar és a kereskedelem területén a magánkezdeményezés fontosságát. Végül „krisztusi alapon" követelt igazságot minden állampolgár számára, vallásra és jogra való tekintet nélkül. „Ezért szükséges a vallást nemcsak magánügynek, hanem fontos közügynek is tekinteni — szögezte le — és teljes vallásszabadságot, de leginkább nevelői tevékenységének hathatós támogatását biztosítani." A Keresztény Demokrata Néppárt 1944 végi — 1945 eleji zászlóbontása jelezte, hogy Magyarországon a politikai katolicizmusnak a több évtizedes múlt következményeként a felszabadulás idején is megvolt a maga bázisa. Ugyanakkor az ellenforradalmi rendszer kompromittálódott kormányzó pártjai, illetve azok képviselői is — a sorsdöntő változások következtében — elveszítették lehetőségeiket a politikai életbe való visszakerülésre, illetve bekapcsolódásra. így a KDNP 1945 elején olyan helyzetbe jutott, hogy zászlóbontása után esetleg az egész polgári jobboldal képviselőjévé válhat. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai, pontosabban a koalíció baloldala azonban útját állta ennek a törekvésnek. Rákosi Mátyás, a kommunista párt főtitkára, pártja nevében már 1945 februárjában határozottan állást foglalt a párt zászlóbontása ellen. Áprilisban hasonló