Századok – 1985
Tanulmányok - Izsák Lajos: A katolikus egyház társadalompolitikai tevékenysége Magyarországon (1945–1956) II/423
Izsák Lajos A KATOLIKUS EGYHÁZ TÁRSADALOMPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGE MAGYARORSZÁGON (1945—1956) Magyarország legújabbkori történelmében 1944 vége döntő sorsfordulót jelentett. Erre az időre ugyanis az antifasiszta nagyhatalmak hozzájárulásával és egy széles nemzeti összefogás megteremtésével — december 21—22-én Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásával és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megválasztásával — sikerült lerakni az új népi demokratikus államiság alapját. A nemzeti újjászületés programját a Magyar Kommunista Párt dolgozta ki, aminek legfontosabb követeléseit az Ideiglenes Nemzeti Kormány is magáévá tette; így azt is, hogy „Biztosítani kell a teljes vallásszabadságot."' A vallásszabadság biztosítása azt jelentette, hogy valamennyi egyház — köztük a legnagyobb befolyással rendelkező katolikus — és hívő akadálytalanul, szabadon végezhette vallásos tevékenységét. A felszabadulás idején sem az MKP, sem az Ideiglenes Nemzeti Kormány nem lépett fel azzal az igénnyel, hogy az egyházat az államtól elválassza. A vallásszabadság biztosítása azonban egyúttal nem jelentette azt, hogy nem került volna sor olyan intézkedések megtételére, amelyek az egyház korábbi politikai és gazdasági privilégiumait erősen csorbították, illetve fokozatosan megszüntették. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásával, a demokratikus állami berendezkedés létrejöttével és kiépítésével párhuzamosan gyakorlatilag megszűntek az. egyház által korábban élvezett és gyakorolt közjogi, politikai funkciók; így például a hercegprímás nem élhetett azzal a jogával, hogy előzetesen véleményt mondjon, esetleg vétót emeljen a készülő törvényekre, rendeletekre. A kormány első intézkedései között szerepelt a legfőbb zászlósúri, örökös főispáni, koronatanácsi-tagsági, titkos tanácsosi és hasonló címek és rangok eltörlése, a felsőház felszámolása. .. stb. Betiltották az ellenforradalmi keresztény párt utódjának és más egyházi vezetés vagy befolyás alatt álló tömegszervezeteknek: pl. EMSZO (Egyházközségi Munkás Szakosztály) működését.2 „A védettség, a biztonság kora lejárt — olvasható a Vigília egyik későbbi cikkében. — Az egyház így a szilárd bástyák mögül, a sokszor kényelemre, tunyaságra kísértő biztos fedezékből Isten szabad ege alá került... állami pártfogás helyett híveinek védelme alá kell húzódnia."3 1 Ideiglenes Nemzetgyűlés Naplója. Athenaeum, 1946. 231. 2 Magyar Közlöny, 1945. 9. sz. 3 Vigilia, 1948. 1. sz. 15. 1. Idézi: Orbán Sándor: Egyház és állam 1945—1950. Kossuth Könyvkiadó. 1962. 40.