Századok – 1985
Tanulmányok - Balogh Sándor: Népi demokratikus örökségünk (Parlamentáris és közvetlen demokrácia Magyarországon 1944–1948) II/385
NÉPI DEMOKRATIKUS ÖRÖKSÉGÜNK 417 engedni kifejezetten hiba volt a részükről. A nemzeti bizottságok állami tevékenységének a korlátozásánál, illetőleg megszüntetésénél azonban a nemzetközi tényezők szerepét sem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni, hiszen a fegyverszüneti szerződés a régi közigazgatás helyreállítását lényegében előírta: „A magyar polgári közigazgatás visszaállíttatik Magyarországnak mindazon területén, amely az arcvonaltól nem kevesebb, mint 50—100 kilométerre (a helyi viszonyoktól függően) fekszik.. ,"7 7 Nem volt tehát véletlen, hogy a szovjet katonai hatóságok a felszabadított területeken a régi közigazgatás talpraállítását szorgalmazták. A munkásság és szegényparasztság azonban nem elégedett meg azzal, hogy egyedül a politikai képviseletét ellátó pártok révén vegyen részt az államéletben, hanem közvetlenül is részt követelt a hatalom gyakorlásából. A munkásság közvetlen hatalmi igényei, az újjáépítésért érzett felelősségtudata, valamint a tőkés nélkül maradt üzemek és gyárak vezetésének szükségessége az alapvető indítékai az üzemi bizottságok létrejöttének 1944—1945 fordulóján.7 8 Az üzemi bizottságok szorgalmazták a termelés megindítását és folyamatosságát, de ezen túlmenően megvalósították a tőkés termelés és elosztás munkásellenőrzését is, továbbá elősegítették a munkásegység megerősítését az üzemekben és gyárakban. Az üzemi bizottságok a tőke korlátozása mellett a tőke kisajátításánál is fontos szerepet töltöttek be, az államosítások után viszont már nem nyílt lehetőségük arra, hogy kialakítsák tevékenységük feltételeit és tartalmát az új, gyökeresen megváltozott viszonyoknak megfelelően. 1945 február végén—március elején a nincstelen agrárproletárok és szegényparasztok, különösen a számottevő agrár-plebejus forradalmi hagyományokkal rendelkező Tiszántúlon, községi földigénylő bizottságokat alakítottak, és megkezdték az elhagyott nagybirtokok felosztását.7 9 Ezzel is ösztönözték a függetlenségi frontot és az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, hogy mielőbb rendelettel szabályozzák a földosztással kapcsolatos kérdéseket, beleértve a földigénylő bizottságok jogállását. A 600/1945-ös kormányrendelet értelmében a földosztást közvetlenül a helyi földigénylő bizottságok hajtották végre az egész országban,8 0 mégpedig oly módon, hogy több helyen radikálisan túllépték a jogszabályok előírásait, és ezzel érvényesítették az agrárszegénység közvetlen érdekeit is. A földigénylő bizottságok formailag erősen koalíciós színezetű összetétele a földosztás során többnyire nem érvényesült, mivel mind a baloldali pártokhoz, mind a kisgazdapárthoz tartozó parasztok elsősorban földigénylők voltak. A nemzetgyűlés 1946. decemberi ülésén elfogadta a földosztás befejezéséről szóló törvényjavaslatot, amely a földigénylő bizottságok megszüntetését 77 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918—1945. 589. 78 Rácz János: Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban. 1944—1948. Akadémiai Kiadó 1971. 15—58. 19 Somlyai Magda: Nagy csaták után. Az új élet kezdete Magyarországon 1944—1945. Kossuth Könyvkiadó 1975. 168—184. 80 Donath Ferenc: Demokratikus földreform Magyarországon 1945—1947. Akadémiai Kiadó 1969. 57—134. л*
